Shin Sekai Yori (2012) – A vérben tocsogó új világ

írta Árpád
0 megtekintés

A Shin Sekai Yori egy sok újdonságot felmutató, mégis klasszikus posztapokaliptikus történeti elemeket felvonultató, az erőteljes társadalmi kritikák megfogalmazásától sem idegenkedő anime sorozat. A maga 25 részével igencsak bő lére eresztett, vérben bővelkedő sztori bevezetőjében egymástól függetlenül előforduló bűneseteket láthatunk, melyek elkövetőiben annyi a közös, hogy mind gyerekek és mind egy “láthatatlan” erő segítségével szabadítják meg végtagjaiktól/fejüktől áldozataikat. A hatásvadászat nyilván kötelező egy pilot epizódban és kétségtelenül megadja kezdő lökést az arra fogékony nézők számára, ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a elkövetkezőkben a főhősök nem (csak) virágot szednek a réten, hanem egy nyomasztóbb és nagyobb horderejű történet részeseivé vállnak, hisz alig pár perc múlva már 1000 évvel a ma ismert világunk után találjuk magunkat az édeni állapotokat idéző Kamisu 66-os (körzetben?) településen. Itt az emberek harmóniában élnek a természettel az átlagember számára megszokott technológiai eszközök nélkül, ám birtokában az isteni hatalmat kölcsönző “erőnek”.

A szép új világ koncepciója

A történet főhőse a 12 éves Saki Watanabe, aki a második résztől egyfajta narrátorrá lép elő, hogy a meghatározó pillanatokban egy Dana Scully kaliberű X-akták monológot morzsoljon el, ezzel feszesen tartva a Shin Sekai Yori nyomasztó főszálául szolgáló történetet. Saki életében éppen gyökeres változás készül beállni, hisz ébredőben van benne is az “erő”, amely leginkább telekinézis formájában manifesztálódik a kislány életében. Ami külön érdekes, hogy szülei amennyire örülnek az “áldó szellem” megérkezésének – hisz porontyuknál saját korcsoportján belül is későn kezdett mutatkozni az “erő” – annyira vált ki bennük feltételes félelmet is. Annyit kell tudni a kisebb, falu méretű településekből álló Kamisu 66-ról, hogy az itt élő emberek kivétel nélkül mind birtokolják ezt az erőt és békében, egyetértésben használják azt mindennapi tevékenységük elvégzése során is. Saki számára egyenes út vezet a Megtisztulás Templomába, ahol a főpap az ébredő erejét egy hipnotikus beavatkozással elzárja, majd egy saját mantra adományozása és a kislánynak a legalantasabb emberi vágyakról történő lemondatása után visszaadja, így nyitva meg az utat számára, hogy a társadalom hasznos tagjává vállhason az Egyesített Osztály iskolájában. Igen a rítus hátborzongató és egy csomó kérdést vet fel, ami a sorozat folyamán végig jelen lesz, sőt a történet virágba borulásával csak szaporodni fog ezek sora. Saki sorsa saját tudtán kívül megpecsételődik, mikor összebarátkozik négy új csoporttársával és megkezdik a közös iskolai életüket. A tananyag részét képezi az erő birtokában a vele való gyakorlás is, ám ami ennél is izgalmasabb, azok az elméleti órák, melyeken pl. a mindenki által rettegett démonokról és karmikus szellemekről tanulnak – így engedve bepillantást a fentebb említett társadalomba.

Bonyodalmak, rejtélyek és valami más…

Ami igazán elkezdi megbolygatni ezt az idilli school life szerű, már-már rózsaszín habba vesző történetet az pár gyerek eltűnése, akiknek egyszer csak nyomuk vész – ami a leghátborzongatóbb, hogy a felnőttek szinte tudomást sem vesznek róluk, aztán egy szép napon törlik nevüket a névsorból. Az érem másik oldalán a kétségeket tovább gerjesztve Saki kihallgatja szülei beszélgetését, mely közben a kislány anyja hisztérikus állapotban veti oda férjének, hogy még egy gyereket nem szeretne elveszíteni… holott Saki arra sem emlékszik, hogy lett volna testvére… A kezdeti részek után fordul igazán izgalmasba a történet és viszi be nézőjét a susnyásba, miszerint a kis csapatunkat nyári táborozásra küldik hét napra a folyó mentén, ahol csak magukra és az erejükre támaszkodhatnak. A gyerekek olyan dolgot találnak, amely megváltoztatja a szép új világról a felnőttek által tákolt, egyébként is rozoga képüket és sok olyan kérdésükre is választ találnak, melyre nem lett volna szabad és ha a falu vezetősége tudomást szerez róla, akkor szolidan, hidegvérrel végezné ki a gyerekeket. Hogy minden igazán a feje tetejére álljon még el is vállnak egymástól és fogságba esnek a falun kívül élő vadon őshonos állatai által, akiket csak “szörnypatkányoknak” neveznek és leginkább a csupasz földikutyákhoz hasonlóak, primitív vértekkel, fegyverekkel, matriarchális társadalmi berendezkedéssel és pár, az emberek nyelvét is beszélő egyeddel – ezzel pedig egy szörnyű lavinát indítva el, mely évekkel később éri el őket. A kis kirándulást végül is ép bőrrel megússzák és látszólag a felnőttek sem sejtenek semmit… ám újabb gyerekek tűnnek el, sőt a kis csapat egyik tagja és eltűnik, először fizikai értelemben, majd a emlékezetükből is.

A Shin Sekai Yori főszereplői 12 évesen (balról jobbra): Watanabe Saki, Asahina Satoru, Akizuki Maria, Aonuma Shun, Ito Mamoru

Időn és téren átívelő telenovella

Ami a mainstream anime sorozatok közül kiemeli a Shin Sekai Yori-t az többek között a történet vezetése, melynek strukturálásban jelentős szerepe van a főszereplő és barátai életkorának. Először 12 éves korukban szegődünk melléjük, majd 14, később 26 és végül 36 éves korukban, így biztosítva egy állandó fejlődési szálat a szereplőknek – ezzel a megoldással viszonylag ritkán találkozunk sorozatok kapcsán. Itt elég jól sikerült ezt is megoldani.

Ami szem szájnak (fülnek) ingere

A Shin Sekai Yori grafikai része átlagos – sajnos jellemzőek a boci szemek és a spórolós állóképek is, minimális anyagmintázattal a karakterek bőrét, ruháját illetőleg, míg a hátterek a klasszikus festett hatást keltik. CGI-vel hál istennek csak nagyon keveset találkozunk – személy szerint mind a mai napig kiver a víz tőlük, mivel nagyon elütnek a környezeti és karakterábrázolásoktól. Ami viszont érdekes lehet, hogy a szereplők java része valóban idősebbnek tűnik a történet különböző fejezeteiben, igaz pont a főhősnőnél Saki-nál éreztem ezt legkevésbé, míg Satoru vagy éppen Shun esetében kifejezőbb volt.
A zene átlagos: alapjáraton roppant nyomasztó, gyermekhangon előadott dallamot ötvöznek mélyebb tónusokkal. Az így létrejövő ambivalencia sötét hangulatú. A sorozat klasszikus opening-gel nem rendelkezvén ugyancsak elüt a többi, hasonszőrű alkotástól. Az ending szomorkás, balladaszerű szöveggel szerelt pop sláger. Feledhető. A szinkron a gyerekek esetében átlagos, a felnőtt karaktereknél már játékosabb, hitelesebb.

[youtube:https://www.youtube.com/watch?v=No4R3ubto3I]

Kicsit krimi, kicsit misztikus, kicsit dráma, némi társadalom kritikával

A történet mozgatórugójaként az emberek veleszületett isteni ereje szolgál, az azzal való bánás és az ehhez köthető oktatás, babonák a felnőtté válás különböző korszakaiban. A másik szálon a felnőttek intézkedései és a féligazságok, vagy inkább a keserű igazsággal kapcsolatos jótékony hallgatás hasít ki egy markáns darabot magának a sztori alakításában. Ezt egy harmadik, csak később belépő nézőpontból a szörnypatkányok belső viszályai és ténykedések bonyolítják népfelkelésig. A keretet pedig egyértelműen a történelmi visszapillantások szolgáltatják, melyek során lassacskán fény derül a fene nagy elővigyázatosságra, az eltűnések okára és hogy az ember mindig ember marad, és ha újrakezdhet valamit, akkor rendre elszúrja. Minden okául a félelmet és tudatlanságot veti szemére a társadalomnak, illetve az emberi nem sajátját: a kapzsiságot és értelmetlen agressziót.

A Shin Sekai Yori jól kibélelt világa szempillantás alatt dől romba újra és újra, hol a belső körülmények okán, hol külső beavatkozás apropójából.

Vélemény:

Mindig elzárkózom tőle, hogy egy képzeletbeli skálán osztályozzak egy adott alkotást, hisz majd az idő dönti el, hogy mennyire életképes az általa prezentált történet és megvalósítás, viszont az egyfajta sajátosságom, hogy csak arról írok ajánlót, ami megfog. A Shin Sekai Yori pedig második nézésre is megfogja a gyermekbetegségektől eltekintő nézőt. Nem hibátlan, ugyanakkor a maga idejében (2012-2013) a már ismert panelekből jól építkező, azokat érdekes koncepcióba helyező sorozatot ad végeredményül, mely egy próbát mindenképp megér.

Pontszám: 8 / 10

Cím: Shinsekai yori
Rendező: Ishibama Masashi
Forgatókönyvíró: Yamauchi Shigeyasu
Színész: Endou Aya, Taneda Risa, Tojo Kanako, 
Megjelenés: 2012.09.29.
Időtartam: 25 rész
Műfaj: Anime, Sci-fi, Horror, Dráma, Misztikus, 
MPAA-besorolás: R-17+
Értékelés: 8.5
Hivatalos URL: http://www.tv-asahi.co.jp/shinsekaiyori/

 

0 hozzászólás

Krizsán Enikő Annie 2014.11.09. - 23:37

Nemrég csatlakoztam a Magyar blogok csoporthoz FB-on, ott találtam rá a blogodra, mert like-oltad a sajátomat. 🙂

Kivétel nélkül majdnem egyezik az ízlésünk animék terén. Az ismertetőid olyan animékről lettek írva, amiket én is megnéztem már.
( igaz a nagyjáról még nem írtam véleményt a saját oldalamon, de ami késik nem múlik. 🙂 )

A véleményünk is 90%-ban egyezik, úgyhogy feed-be raktam az oldaladat, remélem hozol még több anime ismertetőt, mert jó őket olvasni. Nekem még sajnos nem sikerült ilyen jól megfogalmaznom az animékről alkotott véleményemet, de majd próbálkozom. 😀

Annie
http://www.japan-trend.hu

Szabó Árpád 2014.11.10. - 06:32

Üdvözöllek Annie!

Örülök, hogy idetaláltál és hogy olvasol!
Én is beraktam RSS követésre az oldalad és alkalomadtán olvasom majd, bár a divat nem igazán érdekel, de látom van kultúra és programok rovat is. 🙂

További szép napot és jó olvasást!

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: