A japán animációs kultúra nagyestélyi ruhájának legújabb csillogó flittere kétségtelenül a Mamoru Hosoda által rendezett Farkasgyermekek című egész estét filmje, mely mesejellegét folyamatosan veszíti el a történet előrehaladtával, sikeresen kerülve ki a Twilight-szerű klisépaneleket, létrehozva egy olyan egyedi atmoszférájú, szemet és lelket egyaránt gyönyörködtető alkotást, mely még sokáig dolgozik a nézőben a megtekintést követően. Mamoru Hosoda, mint rendező már több ízben csillogtatta meg tehetségét, elég itt Az idő fölött járó lány (2006) és a Nyári Háborúk (2009) elismertségére gondolnunk. A Farkasgyermekek által pedig neve egyértelműen bekerül az olyan nagy anime rendezők közé, mint amilyen Miyazaki Hayao, vagy Makoto Shinkai. Tagadhatatlan tény, hogy a fentebb említett két rendező általi alkotások metszéspontjába helyezkedik 2012-es filmje, melyben szépen keveredik a klasszikus, főként Miyazakira jellemző mesés történetvezetés , egyszerű 2D grafika a környezetet megformáló CGI-vel.
Az egyetemista Hana beleszeret egy titokzatos, szűkszavú idegenbe akire az egyik előadáson figyel fel. Ám, mint ahogy az lenni szokott, a fiatalok között szárba szökkenő szerelem végső beteljesülésének van egy hátráltató tényezője, miszerint Hana szerelme farkasember, az utolsó japán farkasok leszármazottja (a szigetországban valóban kihalt ez az állatfaj, utolsó élő példánya 1905-ben pusztult el). A szerelem legyőz végül minden akadályt és az ifjú pár egy tokiói lakásba költözik, ahol nemsokára megszületik két gyermekük, a Yuki (Hó) névre hallgató lányka és öccse, aki az Ame (Eső) nevet kapja, annak megfelelően, hogy milyen időjárási viszonyok domináltak születésükkor. Már az első időkben sok megoldandó problémával szembesülnek, majd Hana férjének szerencsétlen halála okán egyedül marad két félig ember, félig farkas gyermekével. A városi lakás szűkössége és a tény, hogy folyamatosan attól kell tartania meglátják a hol emberi hol állat alakjában élő sarjait, arra készteti, hogy egy mindentől távol eső hegyi falu elhagyatott házába költözzön. Az örökmozgó, energikus Yuki számára a vadon csupa izgalom és kaland, míg a félénk Ame nehezen illeszkedik be az új környezetbe. Habár életük telve van viszontagságokkal, hisz Hananak egyedülálló anyaként nagy nehézséget jelent eltartani csemetéit, mégis boldogan élnek, sőt még a falusiak is megkedvelik őket. Az idő múlásával viszont egyre többször merül fel a kérdés Yuki és Ame önazonosságával kapcsolatban és anyjuk is tanácstalan, elvégre nem tudja miként nevelje őket: gyermekekként vagy farkasokként. A testvérpár tagjai végül más-más döntésre jutnak jövőjüket illetően , ezzel is újabb szembenállást idézve elő, míg végül elérkezik a film csúcspontja ,mikor Hana el kell engedje a fiatalokat, hogy saját útjukat járhassák…
A Farkasgyermekek látványvilága
A kétdimenziós rajzok és a valósághű CGI folyamatosan váltakozik a filmben, ám ez sehol sem zavaró, kellemes egyensúlyban áll a kettő. A karakterdizájn leginkább a Miyazaki féle letisztult és sallangmentes irányvonalat követi, a szereplők megkapóan életszerűek, köszönhető ez az egyenletes és magas színvonalú animációnak is, mely folyamatos és részletes. Ennek hatásfoka leginkább azokban a jelentekben érhető tetten, amikor csupán zenei aláfestés kíséretében követjük a cselekményt, mégis minden mozdulat, mimika elég kifejező, hogy teljesen átélhetővé váljon. Itt tenném még hozzá: ennyire életszerű vizet animációban még nem láttam – bizonyos pontokon nehezen dönthető el, hogy valódi filmet vagy rajzfilmet látunk. A japán animációs filmstúdiók élvonalába tartozó Madhouse munkatársai ismét kitettek magukért.
A Farkasgyermekek hangjai
Az animációs filmek egyik legfontosabb hangulatkeltő eszközei egyértelműen a szinkron és a betétdalok, a japánok pedig ebben a tekintetben egyrészt tapasztalatuk (rengeteg szinkronszínészük van, hisz megannyi animáció készül Japánban), másrészt maga a japán nyelv egyedi dallamosságának köszönhetően sajátos bukét kölcsönöz filmjeiknek. Nincs ez másként itt sem, minden szereplő hangja egyedi, jól passzol a karakterek dizájnjára, szépen apellál temperamentumukra. A betétdalok egyenletesek, ugyanakkor nincs kirívó motívum, melyet a filmhez lehetne társítani, mint pl. anno Ghost in the Shell (1995) esetében.
A Farkasgyermekek története
Talán egy újabb rókabőr lenyúzását sejtheti a néző az alapszituáció mögött (igen, itt a vámpírfilmek reneszánsza óta növekvő tendenciát mutató szerelmi történetek ugranak be: fiatal lány és a nem ember udvarló elcsépelt sztorija), ám az első félóra után ezen illúzió teljes egészében szertefoszlik, mert a klisés fantasy elemeket a történet messze elkerüli. Sőt, attól függetlenül, hogy animációról beszélünk, egy sokkalta életszerűbb és valósághűbb interpretációt kapunk a képünkbe, ezzel is bizonyítva, hogy a hétköznapi élet elemei is lehetnek igazán varázslatosak, nem beszélve a tanulságokról. A film egyaránt regél a szerelem mindent elsöprő erejéről, a gyászról, az ígéretekről, a hétköznapi küzdelmekről és kitartásról, a szülő-gyermek és a testvérek közötti kapcsolatokról, önfeláldozásról. Mindezek homlokterében pedig az anyaság és az azzal járó felelősség, féltés és szeretet áll. A történetben markánsan jelen van a másság és önazonosság témája, az egyéni utak lehetősége és a tény, hogy a gyermekek egyszer felnőnek és függetlenné vállnak.
A japán animációra egyébként jellemző, hogy rengeteg társadalmi problémát és a hétköznapi életből fakadó pillanatot gyöngyként fűzi fel az adott történetszálra és sokhelyütt filozófiai kikacsintásoktól sem mentesen tálalja. Mindez mellett nagy erénye, hogy nem kíván ítélkezni, sőt a történetek túlnyomó többségében pont arra hívja fel a figyelmet, hogy nincs egyetemes jó vagy éppen gonosz, hanem minden az egyéni döntésektől és motivációktól függ, arra biztatva: igyekezzünk túllátni a tényeken azok eredetét, gyökerét értsük meg.
Vélemény:
A két órás játékidő telve van érzelmekkel, hol nevetésre, hol pedig sírásra késztetve a nézőt. A kompozíciók kellemesek , könnyen érhetőek mégis fajsúlyosak. A célkorosztályt tekintve el kell vonatkoztatni a remekbe szabott „rajzfilm” prekoncepciótól, közel sem apró gyerekek számára készült, inkább a fiatal felnőttek képezik a nézőközönség alsó korhatárát. A Farkasgyermekek 2012 egyik minden kétséget kizáróan meghatározó animéje.
Pontszám: 9 / 10
Cím: Ookami Kodomo no Ame to Yuki Rendező: Hosoda Mamoru Forgatókönyvíró: Okudera Satoko Színész: Miyazaki Aoi, Nishii Yukito, Kabe Amon Megjelenés: 2012.07.12. Időtartam: 117 perc Műfaj: Anime, Fantasy, Életképek, MPAA-besorolás: PG Értékelés: 8.8 Hivatalos URL: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.4616
0 hozzászólás
Óó – flancolsz az O-val? 😛
Annak idején AA-n nem hiszem, hogy mondtam volna: Nagy gratula a kezdéshez! Ezt a “A japán animációs kultúra nagyestélyi ruhájának legújabb csillogó flittere”-dumát én nagyon megkajáltam. Szuper felütés lett, imádom!
Köszönöm! 🙂 Sokat tanulok a többi bloggertől és a valamennyire a bulvár médiából is, kell a hangzatos cím, vagy az ütős felvezetés, mert egyébként nem biztos, hogy elolvassák az aktuális ajánlót. Sőt igazság szerint, van hogy fél órát mandalázok egy valami megírása előtt és közben, hogy nem úgy mondjam már, vagy ne úgy írjam már le, ahogy mindenki más tenné, hanem találjak oda valami jó jelzős szerkezetet. Persze könnyebb lenne, ha többet olvasnék 🙂
Már sok jót hallottam erről az animéről, mindenképp felveszem a megnézendők közé.
Érdemes vele bepróbálkozni. A grafika kifejezetten jó, a sztori is jól komponált, annyival, hogy a végét nekem kicsit elhúzták így kizökkenve az addig egyenletesen építkező ritmusból.