Habár idáig nem láttam még igazi *josei kategóriába eső alkotásokat az évszakonként megújuló japán animációs filmgyártás berkeiből, a Medúzahercegnő (Jellyfish Princess – Kuragehime) mégis az irányvonal kellemes és igen kedves képviselője. Amitől nagyon kellemes és szerethető, az egyértelműen a humor és a helyzetkomikumok. Egy pillanatra sem veszi komolyan magát az anime, így szinte semmilyen feszültséget nem hordoz. A témavezetés a szokásos, kicsit a szappanoperákéra emlékeztet (igen nekem is a Betti, a csúnya lány ugrott be először).
„ Komolyan észre akarom venni,
hogy milyen gyönyörű vagy.
Eddig miért nem tűnt fel?
A szívem elveszett,
mégis látni szeretném
Szeretném már észrevenni,
Szeretném megérteni
Szeretném, ha észrevennéd már,
milyen szép vagy… „
Énekli a Sambomaster japán formáció az részek endingjében, mint keserédes vallomást, remekül összefoglalva a sorozat mondanivalóját.
[youtube:https://www.youtube.com/watch?v=sipUVHlDbgI]
A történetben nincsenek sem szörnyek, sem robotok, főhőseinknek sincsenek különleges képességeik (na jó ez nem teljesen helytálló), és nem lóg ki a bugyijuk széle minden jelenetben, az az a fiúknak szóló ún. *fan service kimarad. Helyette a daily life, az *otakuk zárt világa körvonalazódik egy romantikus, már már csöpögős történetbe ágyazva, amelyben nem mellékes a humor sem. Igazán… volt, hogy levegő után kapkodva, földön fetrengve röhögtem egy egy poénon, amelyek legtöbbje helyzetkomikum illetve szójáték…
A történet szerint valahol Tokióban van egy különös szálló, amelyben végül is semmi különös nincs, kivéve, hogy egytől egyig a társadalomtól elidegenült, *hikikomori létbe süllyedt (nőnemű) egyének saját birodalmának bázisa ez!
A történet az Amamizukan lakóinak életét mutatja be, különösen egy japán „csúnyabettire”, az az Kurashita Tsukimire való tekintettel, akinek egész gyermekkora abban a hitben telik, hogy minden lány ha felnő, igazi királykisasszonnyá válik. A 18 éves fiatal lány élete azonban más fordulatot vett és Tsukimi királykisasszony helyett egy igénytelenül öltöző, sminktelen – vértelen medúza otakuvá válik, emlékeibe révedve éli egyéni szertartásokkal átszőtt napjait az „anyácák” kicsiny közösségében, amelyek között találjuk az otaku fogalmát élő legkülönösebb lényeket: Chieko, a tradicionális japán babák otakuja, mindemellett az Amamizukan főgondnoka is, illetve mindenki groteszk pótanyja. Bamba-san a nagy afro frizurájú lány (?), aki a vonatokra izgul, Mayaya a KillBill reinkarnálódott Beatrix-e, aki él hal a történelmi csatákért és a hadvezérekről mintázott műanyag figurákért. Jiji-sama pedig egy öregember-otaku (ilyen is van?), aki gerjed a tatákra, de csak a távolból figyeli őket, maga elé bambulva, illetve ott van még a szobáját soha el nem hagyó és szóban nem kommunikáló, *yaoi mangaka, aki csak az ajtaja alatt közlekedő papírokra írva tartja a kapcsolatot a külvilággal. Tsukimi és az anyácák hétköznapjaiban nincs helye a férfiaknak, hiszen számukra tiltott terület még a szálló előtere is, nem is beszélve a divatos emberekről, nemre való tekintet nélkül. Egy este főhősnőnők összeakad az életét gyökeresen megváltoztató tüneménnyel, egy igazi, tokiói királykisasszonnyal, egy határozott és gyönyörű királykisasszonnyal, akivel csak egy gond van: az, hogy fiú.
Erre szegény Tsukimi is rájön, aki a szobájában bealudt Kuranosuke mellett ébred és rájön, hogy tudtán kívül csempészett be egy ellenséget az anyácák főhadiszállására. A fiú megkedveli a rémülettől és zavartól kővé dermedt lányt, és innentől kezdve női alakban rendszeres látogatója lesz az Amamizukan társaságának, amely következménye sok-sok kedves és kínos jelenet is.
Időközben, egy másik szálon főhősnőnk belebotlik Shuu-ba, egy politikus család sarjába, aki minden sikere ellenére nőiszonyban szenved. Kettőjük kedves bénázásaiból pedig plátói szerelem szövődik, melyre rátesz egy lapáttal, hogy Kuranosuke divatkreátor tehetségét felhasználva szépségesen szép királykisasszonyt farag Tsukimiből, a lány nem kis megrökönyödésére. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, Kuranosuke beleszeret Tsukimibe, mindezek mellett a bonyodalom tetőfoka, hogy kiderül: a hősszerelmes Shuu és Kuranosuke vezetékneve ugyanaz, mivel testvérek. A Koibuchi család városfejlesztési tervei célkeresztjébe kerülve az Amamizukan lebontása teszi fel a bonyodalomra i-jére a pontot.
Ezért tehát össze kell fogniuk a nőiszonyos politikusoknak, a divatos embereknek, a királykisasszonyoknak és az anyácáknak, hogy megmentsék szeretett otthonukat!
Az anime 12 része alatt garantált a humor és a romantika, nem beszélve a görbe tükröt a társadalom elé tartó cinizmusról és iróniáról, amely további helyzetkomikumokat garantál!