A Bounen no Xamdou egy igazán pofásra sikeredett sorozat, mely rengeteg pozitívuma ellenére is némi kívánnivalót hagy maga után. Elsősorban nem képez kivételt azon szériák alól, melyek animáció és igényesség tekintetében az első két részre korlátozzák a profizmust, melyet sokat látott anime kedvelőként szívesen vettem volna a folytatásban is. Mire is gondolok itt pontosan? Az első rész hangulatára és az animáció igényességére, amelyben nyoma sincs a darabosságnak, vagy az elnagyoltságnak. A jelenetek messzemenően kidolgozottak, valóban az élethű mozgás illúzióját keltve. Ezért is néztem tovább. A bökkenő ott van, hogy a maradék huszonöt részben már lustábbak az animátorok, szaporítva az állóképeket pedig veszít a mű az eredetiségéből. De ezt már megszokhattuk, ugyanez volt anno a helyzet az X-Men-nel is és még sok más hasonszőrű alkotással. Ugyanezt alkalmazzák az amerikai sorozatok beindításánál is, erre való ugyebár az ún. pilot epizód.
Visszatérve magára a történetre nem egy egyszerű darabra kell számítani. A készítők egy teljesen sajátos alternatív valóságot építettek fel, melyben keveredik a steampunk érzés a klasszikus mágia elemeivel. Üdítő elképzelés egy a technológiai szint tekintetében erősen a második világháború idejét idéző miliő megfestése. Az anime másik nagy előnye, hogy nem riadtak vissza a sok szereplő felvonultatásától, így adva lehetőséget ezeregy mellékszál párhuzamos kibontásához – bár ettől helyenként zavarossá válik a sztori, de lényegében véve élvezetes.
Tehát az alapállás: a Keleti és Déli kormány hadban áll egymással, egyre gyülekeznek a háború felhői egy a még semlegesnek tekinthető sziget, Sentan felett is, ahol főhőseink élik hétköznapjaikat. A három jó barát iskolába indul, mint minden nap, amikor az iskolabuszra felszáll egy fehér hajú lány, aki a táskájába rejtett detonátorral felrobbantja azt. A robbantáshoz használt bomba egyik repesze eltalálja főhősünk, Akiyuki karját, melybe egy hirukónak nevezett tárgy ékelődik be. A pokolgép nem klasszikus értelemben vett tömegpusztító fegyver, hanem egy kvázi lélek. A fiú karjába fúródott dolog pedig a bomba magja, az ún. hirukó. A fiút ez változtatja Xamd-dá, egy humanoid típusú lénnyé, amely az éppen a szigetet bombázni készülő erők ellen vonul egymagában.
Ebben a világban a hirukókat arra használják a tudósok, hogy emberekből készítsenek mutáns szörnyeket, melyeket utána fegyvernek használhatnak. A harc hevében a Xamd végül elkezd kővé dermedni, ugyanis ez az ára a hirukó használatának. Az égből pottyant lány, a titokzatos Nakiami közbelépésének hála ez mégsem történik meg , ám ami késik nem múlhat, pláne úgy, hogy nem érti és így nem is tudja irányítani a benne szunnyadó hirukót. Egyetlen választása marad, Nakiamival tart egy független postahajó fedélzetére, a Zanbanira. Sem a legénység, sem a kapitány nincs igazán elragadtatva a tessiki származású lányka legújabb szerzeményétől, de kénytelen kelletlen megbarátkoznak vele. Miután a postahajó továbbsiklik az égen a Sentan-szigeten maradottak: Akiyuki anyja, apja, és barátai mindent latba vetve megpróbálják megtalálni a fiút, mindezek során pedig egy csomó kalandban lesz részük. A tessiki népet elhagyó Nakiami száműzetéséről és a postahajó legénységének múltjáról is egyre többet tudunk meg a sorozat folyamán. Kapcsolatok, motivációk, összeütközések és vallomások kusza egyvelege a Xamd Lost Memories, egy már-már eufórikus katarzisba vezető befejezéssel.
Van itt minden, mi szem szájnak ingere: titkos katonai kísérletek, más Xamd-ok felbukkanása, testvérviszály, lázadó tessiki hercegnő, vallási szekták, elvált szülők belviszályai, befogadott árva fiú esete, és a már-már szokványos dilemma: kinek van joga ítélkezni élet és halál fölött?
Morális szempontból rengeteg végtelen számú megoldással kecsegtető helyzetbe botlunk, hála a japán gondolkodásmódnak, miszerint minden a szereplők motivációink múlik: nincs elemi jó vagy gonosz. Van igaz és hamis út, van rossz és jó szándék.
Dícsérőleg lépnék fel a gyönyörű betétdalokkal kapcsolatban. A papír zsebkendőt amúgy sem nélkülöző jelentek alatt felcsendülő gyönyörű komolyzenei művek impozánsra és érzelemdúsra sikeredtek, hála a Sony stúdió szakértő munkájának. A képi világ lenyűgöző, a színek élénkek és tiszták – a hátterek és a karakterek rajzai szépen simulnak össze. Az animáció, mint már említettem, a legelső részben kiváló, utána darabossá válik, de ez megbocsátható. A japán szinkron ismét hozza magas színvonalát, leginkább a női főhős szinkronhangja különleges és szép, de a többi karakter számára is megtalálták a készítők a leginkább megfelelő szinkronszínészeket.
Végezetül: A Xamd Lost Memories a 2008-as év egyik kellemes meglepetése. Kiváló grafika és megvalósítás, gyönyörű hangokkal. A történet, habár sablonos, mégis élvezhető. Kellően komplex és szépen von párhuzamot a karakterek fejlődése és az események sodrása között. A műfaj kedvelőinek ajánlott elsősorban.
Az anime letölthető az Anime Addicts oldaláról egy gyors regisztrációért cserébe!
0 hozzászólás
A blogodnak köszönhetően egy-két hónapja regisztráltam az animeaddicts.hu-ra és rákaptam az animékre, ill. ugyancsak a blogodról szerzek ötleteket, hogy mit érdemes megnézni. Így kezdtem bele a sorozatba és meg kell mondjam, részről részre egyre jobban tetszik, teljesen magával ragadott ez a fantáziavilág, szemetgyönyörködtetőek a rajzok. Még nem igazán tudok értékelést írni róla, hiszen a kellős közepén járok, viszont számomra nem tűnik annyira sablonosnak, na jó, talán bizonyos motívumokban igen, de sose lehet tudni, pontosan mi lesz a következő részben. Az a megoldás, amit kiemeltél, hogy nincs abszolút jó és gonosz, számomra is nagyon szimpatikus, sokkal életszerűbb.
Kíváncsi vagyok mi lesz a vége. 🙂
Ennek nagyon örülök, és annak is hogy tetszik a sorozat. Tény és való, hogy az alternatív világnak megvan a maga atmoszférája és ettől igazán szerethetővé válik 🙂 a végén is kérek majd egy értékelést, kíváncsi vagyok egészében mennyire jött be! 🙂