Makoto Shinkai, a japán animáció új mestere

2

Először 2005-ben láttam Makoto Shinkai filmet, jobban mondva animét – nem, nem rajzfilm… az anime inkább hmmm, hogy is fogalmazzak, animációs film – de gyerekeknek számára nem jelent élvezeti faktort, mindinkább a fiatal felnőtt közönség és a többiek számára. A „The Place Promised in Our Early Days” megnézése közben folyamatosan azon morfondíroztam, hogy a „Ghost In The Shell” óta nem láttam ennyire gyönyörűen vezetett történetet, egyedi látványvilágot, ilyen mennyeien megkomponált zenei aláfestésekkel.

Még kis sem tudtam akkortájt mondani a rendező nevét, és őszintén szólva nem is érdekelt, de aztán gyorsan rá kellett jönnöm, hogy igenis számolni kell Shinkai úrral! De még mennyire, hogy számolni kell! Aztán elérkezett a 2007-es „5 centimeters per second” megtekintése is, amely után, a könnyeimmel küszködve, még fél órát ültem a fotelemben és gondolkodtam. Notórius film és anime zabálóként úgy hittem, már nem lehet újat mutatni . Bármely amcsi filmnek tudom már előre a végét , a bonyodalom felvázolása és a szereplők bemutatása után, de hála a számunkra oly idegen és messzi japán ember gondolkodásmódjának és életszemléletének, főként pedig Makoto Shnikai zseniális rendezői vénájának, filmjeit nem lehet csak úgy leírni, vagy megfejteni. Szájtátva konstatáltam, hogy a vizuális és akusztikus hatások mesteri egyvelege még sokkal filmjei megnézése után is dolgozik bennem…

„Mellesleg Ő az a rendező, aki főként arról híresült el, hogy munkáit egy szál Apple notebookkal kezdte: az első szinkronokat feleségével ketten vették fel a Voices of a Distant Starhoz”

Végezetül fogtam magam, és immáron a géniusz nevét jól begyakorolva szisztematikusan végignéztem mindent ami kikerült a keze alól.
A nyugati ember számára a japán animációról Miyazaki Hayao Oscar-díjjas alkotása, a „Chihiro Szellemországban” óta van valamicske fogalma. Akkor is kiváló mese kategóriába sorolják, ami igaz is, hisz Hayao főleg gyermekek számára készített filmeket, de nem a milleniumon kezdte a pályafutását, hanem sokkal előbb még a 70-es években. Kerek harminc évébe tellett, hogy olyat tudjon villantani amire a műkedvelő közönségen kívül a közember is fel tud figyelni, pedig munkássága mellett több szempontból is eltörpül a fentebb említett mozgóképes csoda, elég itt csak a tucat fesztivált megjárt és méltán elismert „Vadon Hercegnőjére” gondolnunk, vagy éppen a „Nauszika – A Szél Harcosaira”. Miyazaki csillaga lassan leáldozóban, de abban a szakma nagyjai mind egyetértenek, hogy az idősödő mester méltó utóda Shinkai lesz.

Makoto Shinkai és az animáció

1973-ban született, Japánban, a Naganó prefektúrában. Már középiskolás korában is fogékonyságot mutatott a mangák (japán képregény), animék, és az novella írás területén. Kedvenc animéje, nem meglepő módon, a Miyazaki Hayao által 1986-ban rendezett „Castle In The Sky”. (magyarul: Laputa – az égi palota)

Műveinek áttekintése

1997-99 – Tooi Sekai (Distant World)

Az általunk ismert „első” mű, amelyben jól megfigyelhetők a későbbiekben használt motívumok és rajztechnikák első változatai. Témája, mint szinte mindig, a szerelem. Csodás és egyszerű!

*azért szerepel két dátum, mert 97-ben készítette, de 99-ben tovább finomított rajta.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=9pWxRz-BsNo]

 1999 – Kanojo to Kanojo no Neko (She and Her Cat)

Ezzel vette kezdtetét hivatalosan is anime készítői pályafutása. Különlegessége a fekete-fehér technika, és maga a történet. Egy fiatal lány magányos életét mutatja be négy percben ez a rövidfilm macskájának szemén keresztül. Meglepő és szívtépő.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=jc2xSY0iBiY]

 2002 – Hoshi no Koe (Voices of a Distant Star)

Első hosszabb lélegzetvételű műve, amelyet feleségével ketten szinkronizáltak, sőt mi több, egyetlen Apple számítógépen készítettek el. Fogadtatása igen kedvező volt. Itt már tetten érhetők a gyönyörű hátterek és természeti képek – amelyhez erős (és véleményem szerint nem túl jó) kontrasztot szolgáltat a CGI generált tartalom.

Története: A nem is oly távoli jövőben idegen élet nyomait fedezik fel a Marson, amely által egycsapásra nagy fejlődésen megy keresztül az emberiség. Céljuk megtalálni az idegeneket anyabolygóját, feltételezve, hogy az első kapcsolatfelvétel konfliktusba fog torkollni, különleges képességű gyermeket képeznek ki harci feladatokra. A történet fő szála egy fiúról, Noboru-ról és egy lányról, Mikako-ról szól. Kettejük között épp egy ígéretes szerelem kezd szárba szökkeni, amikor Mikao-t besorozzák az egyik űrhajóra. Egyetlen kapcsoaltuk, ironkus módon, egy mobiltelefon. A nagy távolságok miatt, azonban az üzenetek egyre nagyobb késéssel jutnak el a főhőseinkhez. A 15 éves Mikako üzenetét Noboru 24 évesen kapja meg. A vágyódás és a távolságok gyönyörűen keserédes ábrázolása jellemzi.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=MSRYCsqkvKI]

 2004 – Kumo no Mukou, Yakusoku no Basho (The Place Promised in Our Early Days)

A már korábbiakban is említett, egész estés nagyfilmje méltó módon áldoz az animáció és a lélekig eljutó, melankolikus történetek közös oltárán. Zenéjét, a már későbbiekben rendszeresen Shnikai-val dolgozó Tenmon szerezte, amely a gyönyörű történet, kiváló szinkronhangok és a lebilincselő látvány mellet olyan akusztikai élményt nyújt, melyre nehéz szavakat találni.

Törénet: Két fiú, Takuya és Hiroki, illetve egy lány Sayuri közös barátságáról és egy fontos ígéretről szóló, különös történet. Ebben a világban rájönnek a tudósok, hogy hogyan kell kapcsolatot teremteni párhuzamos univerzumokkal. Léteznek lények, akik az álmaikon keresztül összekapcsoldóhatank ezekkel az dimenziókkal, ilyen lány Sayuri is. Az Unió égig érő tornya a megodlás a párhuzamos univerzumok megismeréséshez. A két fiú egész diákkorukat annak az álomnak szentelik, hogy egyszer, egy közössen épített repülővel eljutnak majd a toronyhoz. Évekkel később viszont rá kell döbbenniük, hogy az álmukat valóra kell, hogy váltsák, mivel a kormány Sayuri-t használja fel a torony működtetéséhez. Egyetlen lehetőségük, hogy a már évek óta alvó lány testét eljuttatják a toronyhoz, reménykedve…

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=Y7lIXfKhOAA]

 2007 – Byousoku 5 Centimeter (5 centimeters per second)

A már sokat emlegetett mestermű tagadhatatlanul a rendező addig munkásságának legragyogóbb égköve. Örök témája a szerelem, a be nem teljesülő szerelem két ember között, akiket elválaszt a világ, az idő és a távolság. Erről is szól a film, amely három részre tagozódva mutatja be Takaki és Akari közös történetét. Ezt a filmet választották sok helyen 2007 legjobb japán animéjének, ami nem is csoda, mert a már jól beért rendező tudatosan használja azokat a legmélyrehatóbb hatásokat, melyek előző filmjeit is egyedivé tették. A zenét újból Tenmon szolgáltatja, amitől az egész animáció, történet egyetlen kinyilatkoztatássá forr össze: „5 centiméter másodpercenként. Ilyen gyorsasággal ér földet a cseresznyevirág szirmai”

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=wdM7athAem0]

2011 – Hoshi o Ou Kodomo  (Children who chase lost voices from deep below)

 Teljes ismertetőért erre tessék!

2013 – Kotonoha no Niwa (Garden of Words)

A városi zöldövezet gyönyörű parkjában találkozik két ember, az ő történetük kerekedik ki a gyönyörű látványvilágú, romantikus alkotásban. Mindezekhez hozzátartozik az eső, mint kísérő természeti jelenség, ettől pedig az egész anime leginkább egy Makoto Shinkai haikuvá szellemül át.

2013 – Dareka no Manazashi (Someone’s Gaze)

Mindösszesen hét perces rövid film, amely leginkább egy hangulatot próbál megfogni, majd ráborítja a nézőre. Lényegében a cím, annyit jelent, hogy “valaki” elmesél egy történetet egy szétszakadó családról, felnőtté válásról, nehéz döntésekről, körforgásról és olyan fontos és megnyugtató dolgokról, mint amilyen az összetartozás és a közös emlékek.

Makoto Shinkai egyéb munkái

 2001 – Bittersweet Fools OP (Videójáték nyitóanimáció alias opening)

 2002 – Wind -A Breath of Heart OP (Anime nyitóanimáció alias opening)

 2003 – Egao (The Smile) (Zenés videoklip)

 2004 – Tou no Mukou (Az első pár perces pilot a „The Place Promised in Our Early Days”részére )

 2004 – Haru no Ashioto OP (Videójáték nyitóanimáció alias opening)

 2006 – Ef-a fairy tale of the two (Videojáték nyitóanimáció alias opening)

 2007 – Neko no Shuukai (Gathering og Cats) – rövidfilm

 2007 – Shinano Mainichi Shinbun (Nagano prefektúra helyi újságának tv-s reklámja)