New Age – a mindenkihez elérő spiritualizmus (3. rész)

Az utolsó részben pedig következzen a tudomány és a spiritualizmus metszéspontján lévő árnyékzóna bemutatása, mely egy emberibb nézőpontból vizsgálja a mindenki életébe előbb utóbb bekopogtató kiégés jelenség mibenlétét. A transzperszonális pszichológia mostohagyerekként kezelését át kell gondolni, hisz már ahogy az előző részben is feltártuk Jung nyomán: az emberi léleknek/elmének szüksége van a spiritualitásra , hogy képes legyen harmonizálni a belső és a külső világ között.

 1. A New Age jelentősége: spirituális válság és transzperszonális krízis

Senki sem kételkedik a fordulópontok létezésében, mely egy emberi sorsot, életet, életstílust sodornak új mederbe, irányítanak át másik vágányra. A változás örök érvényűsége pedig párban áll magával az új életet/szellemi képletet világra hozó szülés fájdalmaival és extázisával. Mivel minden ember más és más, ezért eme „megvilágosodások“ is roppant vegyes mintázatot hordozhatnak. Van aki egész könnyen és van aki csak hatalmas szenvedések árán jut el az régiből az újba. A transzperszonális pszichológia úgy véli a krízis és az azt kísérő, már már pszichopatológiai esetek tulajdonképpen a kreativitás egyéni formái, mely során az elme és a szellem igyekszik megküzdeni az élethelyzetet elnehezítő, megoldásra váró problémákkal, azokat különböző sémák alapján megoldani. Ennek kísérő tünetei viszont hasonlítanak az elmebaj szimptómáira. A különbségeket keresve először is tisztázni kell a kettő közötti eltérést. Míg a valódi elmebajra utaló jelek általában valamilyen más szervi alapú elváltozás velejárói (hormonális és anyagcsere problémák stb), addig a transzperszonális krízis az elmében jön létre és csak ott! Mindmáig a modern orvostudomány egy kalap alá veszi ezeket és az esetek többségében gyógyszeres, vagy egyéb tüneti kezelést alkalmaz, mellyel tulajdonképpen elnyomja, megfékezi a természetes kiegyenlítődési és problémamegoldási folyamatot.

Egyre több bizonyítékunk van arra, hogy a különféle érzelmi, érzékelési és pszichoszomatikus jelekben megmutatkozó nem-hétköznapi tudatállapotokat átélők nagy része nem elmebeteg, hanem belső fejődési válságon megy keresztül (Grof, 1985)

 A spirituális válságot a tünetegyüttesek sokszínűsége nyomán nehéz kategóriákra bontani, hisz sok esetben ezek keverékéről, az átfedésekből adódó kohézióról van szó, mégis talán így a legegyszerűbb osztályozni:

• Kígyó (kundalini) energia ébredése
• Sámánutazás
• Pszichológiai megújulás a központi archetípus aktiválása által.
• Pszichikus megnyílás
• Karmikus emlékek felbukkanása
• Megszállottság

 2. A kundalini kígyó ébresztése és a spontán ébredés

Részünkről a New Age tanulmányozása során a legérdekesebbről szólunk, avagy az energia ébredéséről. A kígyó vagy kundalini („az összetekeredett kígyó“) energia fogalma az indiai spirituális hagyományból ered. A hindu és a buddhista tantrikus tanítások szerint a kundalini a mindenség kreatív energiája és mint ilyen, női természetű. Külső aspektusa szerint a jelenség-világban manifesztálódik belső aspektusa szerint az emberi gerincoszlop tövében szunnyad; ebben a formájában hagyományosan három és félszer feltekeredett kígyóként ábrázolják szimbolikusan. Ha a spirituális gyakorlat során egy guru hatása, vagy egy spontán folyamat mozgásba hozza, akkor aktív energia vagy shak-ti formájában elindul felfelé a finom-test hálózatban a nadikon keresztül. Ez a jelenség ismert más kultúrákban is, például a szufizmusban, a szabadkőműves tradícióban, az afrikai Kalahári sivatag kung busmanjainál, valamint az amerikai indián törzseknél, főképp a hopi indiánoknál. A kundalini ébredése bizonyos ételemben azon drámai érzelmi, pszichoszomatikus és spirituális megnyilvánulások központi mechanizmusának tekinthető, amelyeket nyugaton egymástól független pszichopatologikus rendellenességeknek tartanának.

A mai nyugati világot kivéve a régiek különböző módszereket fejlesztettek ki annak céljából, hogy képesek legyenek a kreatív energia felébresztésére, mint pl. a jóga, vagy a sámánutazás. Bár a kundalini leírásai régóta ismeretesek nyugaton, korábban kizárólag keleti jelenségnek tartották. Még Jung is, aki pedig szenvedélyesen érdeklődött e folyamat iránt, azt gondolta, hogy ritkán vagy sosem fordul elő nyugaton. Ő és munkatársai azon a véleményen voltak, hogy évezredekbe telhet, míg a mélypszichológia hatására a mi kultúránkban is megmozdul a kundalini. A későbbi fejlődés azonban e feltevés helytelen voltát mutatta.
Akár a felgyorsult evolúciónak, a spirituális gyakorlatok népszerűségének és gyors terjedésének, a globális világválság sürgetésének tulajdonítható, akár a pszichedelikus szerek rásegítő hatásainak, napjainkban több ezer nyugati embernél mutatkoznak meg a kundalini ébredésnek félreérthetetlen jelei…

 3. Summa

Az összesítés mindig sarkalatos pontja egy ilyen hosszú és sok területre kiterjedő kutatásnak. Amit egyöntetűen megállapíthatunk: a New Age egyfajta alternatíva, a válasz a modern társadalom kudarcára. A korlátlanul növekedő népesség pont egy ellentétes, elidegenedési hatást kelt, erre még rátesz a mai kultúrában markánsan jelen lévő „egyéniség-egyediség“ kultusz, amely még messzebb taszítja annak résztvevőit egymástól. Az ember pedig végtelenül magányossá vállt a századok hosszú során át. A létrejövő szakadékok áthidalásához és önmaga feltárásához a mozgalom által nyújtott és bemutatott technikák segíthetnek hozzá, viszont egy pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt: hatásmechanizmusuk sajátos, mivel mindegyik csupán saját kultúrájából kiragadott pillanatkép, egy darabka, melyet erősen „nyugatosítanak“ így vélhetőleg nem kizárt az ellenhatás létrejötte sem… Ugyanígy egyedül a tudás és a vizsgálódás útján kell elindulni, mielőtt szűrés nélkül bármilyen új ideát befogadnánk.

VÉGE

Egyéni vélemény:

Az első kérdés talán pont az: miért is foglalkoztatott ennyire a téma és miért is ástam bele magam ennyire? A válasz pofon egyszerű: magam is megéltem hosszú-hosszú periódusokon keresztül a belső ambivalenciát, a tanácstalanságot és a jövőtlenséget és több, mint tíz évembe tellett mire rájöttem, hogy minden problémám forrása az önmagam megismerésének hiánya és a belülről feszítő erők folyamatos elnyomása. Amikor pszichiáterhez fordultam és az gyógyszereket írt fel a tünetek megszüntetésére úgy kezdtem élni, mint egy zombi. Az érzéketlenség, a beállított semmilyen kedv üres világába süppedve töltöttem egy teljes évet, mikor megelégeltem a tablettákért történő sorbaállást és többé nem szedtem a szert. A tolóablaknál értetlenkedő nővéreknek csak megrándítottam a vállam, mikor leadtam a kartonom és annyit mondtam: elég lesz most már ebből. Párhuzamosan megtörtént a lelki átállítódás is, elég lesz önmagam megerőszakolásából, ha írni akar a kéz, hát hagy írjon, ha test test után, a szív pedig szív után kiált ám legyen, ha a lélek fejlődni vágyik áldásom rá, ha az elme elvágyódik innen messze, hát nem állok az útjába. Így kezdődött, így indult a saját utazásom, amely írásos emlékanyaga az Akira Útja blog, akkor kezdtem írni a történeteket, akkortól fejlesztettem a készséget, amely csak kifejezésre akart jutni. Közben pedig a külső világban is olyan emberekkel kerültek látóterembe akikkel kapcsolatom teljesen átformálta az énképemet és mérhetetlenül sok új elemet, gondolatot és érzelmet kaptam. Minden út egyetlen lépéssel kezdődik. A saját spirituális válságom ez volt, melynek végkimenetele az önpusztítás felé hajlott, míg el nem fogadtam a bennem leledzőt és dacára bármely spirituális technikának úgy vélem ez a legfontosabb: merjünk szembe nézni önmagunkkal, elfogadni és elkezdeni szeretni a képet a tükörben – ügyelve, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Egyensúly mindenben: testben és lélekben egyaránt…