New Age – a mindenkihez elérő spiritualizmus (2. rész)

Utazásunkat a New Age témája körül folytassuk a különböző technikák és azok eredetének illetve hatásmechanizmusának megértésével, illetve tudományos és vallásfilozófiai összehasonlításával. A legfőbb kérdés mégis az: miért pont most és miért ekkora vehemenciával kezd a nyugati társadalom egésze (Európa és Amerika), szinte kollektíven a spirituális jellegű tanítások felé fordulni és ennek milyen hatásai vannak a modern társadalomra?

A mai modern világ legnagyobb kudarca az a tény, hogy sem a politikai demokrácia, sem a szociális biztonság, sem pedig az anyagi jólét nem képes az emberi lélek alapvető problémáinak a megoldására. (Abraham Maslow)

1. A New Age elemei és technikái

A New Age irányzata több, különböző technikát és tanítást integrált az évek során. Leginkább a keleti világ filozófiáját és technikáit és más homeopátiás gyógyító eljárásokat foglal magába. A teljesség igénye nélkül ezek a következők:

jóga, meditáció / transzcendentális meditáció , biorezonancia / mágnesrezonancia, akupunktúra, akupresszúra, masszázsterápia, reiki, kinezológia, Bach-virágterápia, színterápia, íriszdiagnosztika, aromaterápia, kristályterápia, channeling, vizualizáció, tai chi, chi kung, hipnózis / regressziós hipnózis, légzésterápia / transzlégzés…stb.

Ami a felsorolásból egyöntetűen leszűrhető: a New Age filozófiájába beillő rendszerek szegregált mivolta és nagyon különböző természete, mégis leszűrhető, hogy mindegyik alternatív tudományos és lélektani technikaként jelenik meg. Pl. míg a jóga, ősi indiai technika, amely ötvözi a mozgást, a meditációt, és a légzés irányítást (prána áramlást), addig a homeopátiás gyógyítás már teljesen újkori elméletek (Samuel Hahnemann – 1796). Ami a közös nevezőre hozásukat mégis lehetővé teszi az az ún. holisztikus szemlélet amely szoros kapcsolatban áll a már Blavatsky-ék által a teozófiában is megfogalmazott monizmus és panteizmus és panenteizmus lényegével -/- ezek eredte pedig egészen az ókorba nyúlik vissza és a Preszókratikus filozófia képviselőinek, többek között Parmenidész és Herakleitosz elmélkedéseiben is tetten érhető már.

Mióta lejegyzett emberi kultúra létezik, ezek szerint mindig is volt egy bizonyos törekvés, amely igyekezett maninstreamtől és a materiális gondolkodásmódtól eltérő módon értelmezni a világot és benne az embert.

2. New Age az összehasonlító vallásfilozófia szemszögéből

Hogy megértsük a New Age mozgalom szemléletének radikális eltérését az eddig propagált és általánosan elfogadott rendszerektől meg kell vizsgálni és össze kell hasonlítani a már ismert vallási motívumokkal. Különbözőségéből és ismertségéből eredően erre a legmegfelelőbb a keresztény szemlélet tükrébe állítani a New Age-et.

Istenszemlélet

Kereszténység: A kereszténység tanítása szerint egy Isten létezik. Tudatos, oszthatatlan lény, a mindenség teremtője és ismerője. Kívül áll mindenen és a megváltáshoz vezető bizonyosság. Ismeretes a Szentháromság, amely ugyanannak az Istennek a három, mégis egységes megnyilvánulása: Atya – Fiú – Szent Lélek.
New Age: A monizmus elvét felhasználva az Isten tulajdonképpen az egész egyetemes életereje, energia, a mindenben jelen lévő és mindent átható tudat. Így az emberben is jelen van – párhuzam: az emberben is ott létezik isten, ahogy az anyagi világ minden részében: fákban, kövekben, a természet egészében. Hasonló a japán sintoista felfogáshoz – kb. 8 millió “kami“ – szellem / isten ismeretes a sintóban, mégis a New Age felfogása inkább koherens módon univerzalizája a politeizmust és a monoteizmust.

Krisztus vagy Krisztusok?

Kereszténység: Jézus Krisztus az Isten egyszülött fia, aki emberi testbe születik és megváltást hoz az emberiség számára kereszthalálával. Tanító és gyógyító, az ige hordozója. A Szentháromság egyike. Halála után feltámad és felmegy a mennyországba. A világ végén ismét leereszkedik: második eljövetelével véget vet a szenvedésnek és az arra érdemes emberek újra paradicsomi körülmények között élhetnek majd, míg a gonosz elpusztul.
New Age: Ahogy azt már az Isten terminológia estében történt átlagolást láthattuk, ugyanez igaz Jézus esetében. Jézus Krisztus létezését nem tagadja, viszont csupán egynek tartja a különböző vallásokban is említett megvilágosodott lények közül, mint Buddha vagy Krisna. Jézust inkább a „krisztus tudat“ befogadójának tartják, akiben, mint a korábbi megvilágosodottakban összpontosul a transzcendentális energia.

Túlvilág vagy újjászületés

Kereszténység: A kereszténység szerint az emberi lélek örök életű és a test halála után Istenhez a Mennyországba kerül. Minden ember, egyedi, saját lélekkel rendelkezik.
New Age: A keleti reinkarnáció szellemiségét vallja és a karma törvényét: a test halála után egy másik testben (lehet állat is) újjászületik. A karma lényegében a folyamatos lelki evolúciót jelenti, az előző élet kihatásait. A szamszara – a lét örökös körforgásában létezik a lélek/szellem/tudat és ezt az utat kell bejárnia minden halállal és újjászületéssel. Aki megvilágosodik, mint Buddha, az sikeresen kilép a körforgásból és a Nirvánába jut, majd feloldódik az egyetemes energiában.

Megváltás

Kereszténység: Jézus Krisztus váltja meg az embereket. Egyedül ő képes megtisztítani/megszabadítani az emberiséget.
New Age: a gnoszticizmus/gnózis útján az ember képes önmagam megváltására, a megvilágosodásra. Mivel az isteni energia egyetemes és „minden egy“, ezért tanulással és tapasztalással illetve egyéb technikák alkalmazásával önmegváltás történik.

Ima és meditáció

Kereszténység: Az ima dialóg Isten és az ember között. Kapcsolatteremtési forma a mindenhatóval. Megtapasztalja általa Isten mindenhatóságát és jelenlétét.
New Age: A meditáció monológ az ember tulajdon belső énjével. Az önismeret által fejlődik az egyén. Megtapasztalja általa a mindent átható erőt és felfedezi saját „isteni“ mivoltát.

3. A tudomány és spiritualizmus metszéspontjában: Transzperszonális pszichológia

A tudomány világa a felvilágosodás kora óta kumuláló módon fejlődni kezdett. A humán orvoslás területe ugyanígy rengeteg új ismeret anyaggal bővült és az emberi genom megfejtése óta elmondható róla: szinte teljes ismeret anyaggal rendelkezik az emberi test egészéről, viszont ez nem mondható el a lélekről. Hogy miként jön létre a gondolat, hogyan jönnek létre a szellemi tulajdonságok, miként működik az emlékezet és tanulási folyamat – csak elméleteink lehetnek róla. Ha pedig nem ismerjük valami működését , akkor megjavítani sem tudjuk – amennyiben valóban szükséges azok helyrehozása és nem egy természetes lelki folyamatról van szó.
A modern pszichológia egyesek szerint túlontúl hideg és racionális, igyekszik organikus úton vizsgálni és kezelni a pácienseket. Egyre kevesebb szerep jut a léleknek. A különböző betegségekben szenvedő egyének tüneteire: szorongás, depresszió stb. elnyomó gyógyítást alkalmaznak, gyógyszeres és egyéb kezelésekkel a tüneteket igyekeznek megszüntetni, ahelyett, hogy feltárnák azok valós okát.

Rembrandt: Nicolas Tulp doktor anatómiája

A pszichológia története során a gondolkodás két végletét jelentette a lélektan úttörőinek két képviselője Freud és Jung. Freud inkább szomatikus alapokra és az gyermekkor traumáira hegyezte ki elméleteit, az ösztönök és a tudat hármas tagoltságának mivoltából (ego, szuperego és ösztönös én) keletkező folyamatos kiegyenlítődési kényszert és a tudatalattiba való elfojtást tekintette a legtöbb pszichózis alapjának. Jung már endopszichés és ektopszichés funkciókról beszél, illetve felveti a kollektív tudattalan létezését is. Mindezek mellett foglalkozik még azok archeotípusaival: persona, árnyék, anima és animus, selbst. Ugyanekkor a jungi pszichológia már emberközpontúbb: felismeri, hogy a neurózis a kreativitás egy formája, mely során az individum igyekszik megoldani a problémákat és integrálni azokat a személyiségbe. Révén elfogadottá válik az a megállapítás is, hogy az egyénnek igenis vannak spirituális igényei. Az ő elméletei képezik a transzperszonális pszichológia alapját – ugyanekkor művelői nem ismerik el Jungot…

A transzperszonális pszichológia (a New Age törekvéseihez hasonlóan) igyekszik párhuzamot vonni és összeolvasztani a tudományos pszichológiát és a spiritualizmust. Fiatal pszichológiai irányzat, mely az utóbbi harminc évben kezdett teret nyerni. Célja olyan eddig keveset vizsgált területek pszichológiai vizsgálata és alkalmazása a pszichoterápiában, mint például a spiritualitás, transzcendencia, miszticizmus, módosult tudatállapotok.

Fő területei:

• Tudatállapotok és módosult tudatállapotok
• Magasabb vagy végső emberi lehetőségek
• Állapotok az egón, a személyiségén túl
• Transzcendencia
• Spirituális

A transzperszonális pszichológia egyik úttörője Abraham Maslow.
Azt kutatta, hogy vajon kiknél és hogyan nyilvánul meg az önmegvalósítás, mint csúcsélmény. Arra jutott, hogy az élet minden területén vannak olyan emberek, akik ha csak egy pillanatra is, de átélik a transzcendencia élményét. Tehát függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk vagy sem, mely területen dolgozunk vagy nem dolgozunk, függetlenül a neveltetéstől, a társadalomban elfoglalt helyünktől mindannyian élhetünk át transzcendens élményeket. Maslow szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, mely az alapvető biológiai szükségletektől azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak.

A Maslow-piramis

A transzperszonális pszichológia másik fő alapgondolata, hogy az emberi psziché alapvetően és öröklötten növekvő, fejlődő tendenciájú. S az élet egyfajta utazás, mely a fejlődés, integráció és szintézis irányába mutat. Ez az a folyamat, melyet Jung individualizációnak nevezett, Assagioli pedig pszichoszintézisnek, de ez az alkímia arany alkotása (konjunkció) vagy a Tao (melynek jelentése ösvény). Ezt példázza több görög mítosz, mint Odüsszeusz utazásai, vagy Oidipusz mítosza, de ezt a fejlődést szimbolizálja Krisztus vagy Buddha élete is. Több kultúra és több vallás tehát alapvetően megfogalmazza, hogy az ember feladata az érés, kiteljesedés és az Egység felé való törekvés. A személyiségfejlődésben a transzperszonális pszichológia is követi a fejlődéslélektan elképzeléseit és az emberi fejlődés egyes szakaszait, különösen az ericksoni elképzelésekre támaszkodik (csecsemőkortól az időskorig), melyhez hozzáilleszti az alapfunkciók, az élet négy szintjének (érzelmi, érzékelő vagy testi, mentális, intuitív vagy szellemi) elméletét .

Amikor a fejlődés az érett felnőttkorban is folytatódik, elindul egyfajta keresés az identitás mélyebb (magasabb-pszichoszintézis) rétegei felé. Ebben az időszakban kerülnek középpontba elsődlegesen az egzisztencialista pszichológia által vizsgált kérdések.
Viktor Frankl munkásságából jól megismerhető, milyen fontos, hogy a személy megtalálja a választ olyan kérdésekre, mint: „ki vagyok én”, „ mi dolgom a világban”, „merről jöttem és merre megyek”, „mi az élet értelme” vagy akár „ mi ennek a pillanatnak az értelme”.

A transzperszonális pszichológia fő újítása és felfedezése – köszönhetően a pszichoszintézisnek és az analitikus pszichológiának – abban áll, hogy a szellemi fejlődéshez nem kell krízist kivárni, hanem aktív lépések is tehetők afelé, hogy a személy a mély-énnel való kapcsolatokat kiépítse. A transzperszonális pszichológia alapfeltevése, hogy a mély-én állandóan küld impulzusokat az én felé, folyamatos a tudat különböző rétegei és struktúrái között a kölcsönhatás…