Köztünk élnek. Gondoltál már rájuk? Azokra a hétköznapi emberekre, akiket saját környezetük, élethelyzetük sokkal nehezebb és fájdalmasabb hatásokkal érlel emberré? Azokra az egyénekre akik vállvetve küzdenek eleve elrendeltetett helyük ellen. Azokra akik nem adták fel és túlnőttek önmagukon…. akik hétköznapi hősökké váltak?
Ezen különleges egyének panoptikumát rendezte be az Északi Támpont Egyesület a Karmák projekt keretében, melynek weboldala a karmak.hu címen érhető el. Arculcsapás, eszméletre térítő pofon az ami ezekben a kisfilmekben kibomlik. A szereplők közülünk való, nehéz sorsú emberek, akik saját karmájukat kézbe véve alakítják azt. Bátrak, rendíthetetlenek, hősök.
A mai magyar valóság peremén, ahol véget ér a bulvár rózsaszínje, kezdődik a igazi színek kavalkádja. Jól hangzó szalagcímek nélküli történetek a társadalom legkülönfélébb rétegeiből. A dokumentumfilm sorozat a “2010. Szegénység és Társadalmi Kirekesztés Elleni Küzdelem Európai Év“ keretén belül készült és minden tekintetben egyedülálló kezdeményezés, mert valós és mindenkit érintő társadalmi problémákat boncolgat. De túl is lendül a kesergésen (ellentétben a kereskedelmi média nyálverésével) és megmutatja az egyén legyőzhetetlenségét, illetve az ebből fakadó kitartás eredményét.
A filmek elején látható „opening“ nagyon hatásos a zenei aláfestésről már nem is beszélve. A villódzó képek alatt és a filmek hatásszüneteiben ilyen és ehhez hasonló idézetek segítik az elmélyülést:
„…cselekedeteink döntik el, kik vagyunk (Németi Sándor) / …emberek között akiket egymáshoz kötött a végzet nincs büszkeség (Márai) / …lehet, hogy elfelejtik mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érzeték magukat a szavaidtól (Carl W. Buehner) …”
Ám egyetlen dokumentarista és filmes fogás sem pótolhatja azt a varázslatot ami átlényegül a megtekintés folyamán, amelyet technika nem tud előállítani – erre csak az őszinte, mélyen emberi vallomások képesek. Az ahogyan Ács Sándor vall drogfüggőségéről és kisiklott életéről, ahogy Faragó Ferenc elénk tárja a múlt sarának igazságát egy sikkasztásról, vagy ahogy Siroki László mesél a kitagadottságról pusztán roma származása miatt. A tízperces kisfilmek alatt viszont nem ettől szorul össze a néző torka, hanem attól a magatartástól amely ezeket az embereket a kamera lencséje elé hívta – a túlélés és kitartás nemes fegyelmezettségétől és a reménybe vetett hittől, ami nem engedte elmerülni Őket. Ami pedig még meglepőbb, hogy ezeket az embereket legkevésbé sem nevezhetjük áldozatoknak. Az áldozat mindig passzív szereplője saját életének és sorsának, ezzel ellentétben ezek a figurák igenis aktívak. Sőt, még tovább fonják karmájuk szövevényes szálait azzal, hogy segítenek bajbajutott sorstársaikon, miközben saját utukat is dicsőn követik.
A karma fogalma Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. Azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká – s most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el. Ilyen értelemben nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenek döntenek életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések. (Wikipédia)
Akira szubjektív lencséje:
Leginkább a két fiatal, Virág Tünde, a szegénységből felfele törekvő művésztehetség és Ács Sándor a drogos múlttól szabaduló segítő története érintett meg. Tünde életútjával magam is tisztában vagyok, hisz valamilyen szinten én is ugyanilyen miliőből jövök és ismerem küzdelmét – az egy papír és toll igazságát, az alkotás egyediségéből fakadó értéket. Sándor pedig egy jó barátom vibráló kivetülése, akiben ugyanúgy hiszek, mint ahogy a főszereplőben is hisznek barátai és segítői. Szegénység, drogok, katasztrófák, kitaszítottság, véletlenek és sors a mérleg egyik serpenyőjében, a másikban a hősök és a KARMÁK!
Kapcsolódó oldalak:
KARMÁK.HU (itt megtekinthető a teljes dokumentumfilm sorozat
Az Északi Támpont Egyesület hivatalos oldala