Épp tegnap láttam a Serbia Insajd (magyar nyelvű, Szerbiával foglalkozó blog egy Budapestre költözött szabadkai tollából) friss bejegyzését, melyben egy reklámfilmre hívták fel a figyelmet. A képek gyönyörűek, tökéletes kameraállások, fülbemászó zenével. A tartalommal van itt kisebb probléma. Gurulnak a sajtok a dél-szerbiai lankákon, készül a füstölt hús, szüretelik a málnát és örlik az erős paprikát. Ezt, mint Belgrádtól délre…. Az utolsó snittben pedig végre feltűnik Vajdaság! Húsz másodpercnyi futoki káposzta erejéig! És vége!… Kicsit az arcomra fagyott a mosoly a jólfésült turistacsalogató végén, mert hát mi az, hogy káposzta?! Az ország egyharmadát kitevő terület, amely jóformán az egész országot élelmezi (egyedüli búzatermelő vidék – sőt egyedüli nagyobb mezőgazdasági terület) kap húsz másodpercet egy négy perces promócióban, ahol egyedüli gasztronómiai érték a káposzta – amelyből töltött káposzta készül… Hol van a méz, a borok, a dinnye és megannyi más különlegességnek számító lokális csoda (ha már a málnát annak tekinti a videó)? A sok-sok nemzet szálaiból szőtt gasztronómiai bábeli zűrzavarról nem is beszélve? (Több, mint huszonöt etnikai csoport közös élőhelye. Kultúra és nyelv egyedülálló olvasztótégelye)
SoulFood Serbia – YouTube
Valahogy jellemző és rendhagyó ez is, ami az országimázst jelenti Szerbiában… Az Unió fele húzó térség, amelynek Autonómiáját a nyolcvanas évek végén kiherélték ennyire méltó csupán? A reklámfilm végén elhangzó turistacsalogató meghatározások, mint torz érdemrendek fityegnek a Balkán központjának számító Szerbia gallérján, beillik öniróniának is: játékos, nyitott, vendégszerető… Fonákjáról a dolgokat ugyebár… A játékos a melegfelvonulási macskakődobálásban oder parlamenti cipőhajigálásban kimerül, a nyitottságról a radikálisok Seselj pólói biztosítják a parlament előterében megérkező Uniós delegáció tagjait, a vendégszeretetről pedig tudna mesélni az a szerencsétlen francia futball szurkoló is, aki ma már nincs az élők sorában.
Nem nem vagyok negatív…. csak fáj a káposzta! 😀