Facebook – modernkori pestis mindenkinek

írta Árpád
6 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Sokan, sokféleképp írtak már a Facebook-ról, és többnyire nem a közösségi élmény nyújtotta orgazmust ecsetelték, hanem a biztonsági problémákról és az egyének pszichológiai fejlődésének vakvágányra történő terelődéséről szóltak az elemzések.

A Facebook vitathatatlanul nagy és fontos mérföldkő a nett közösségibbé tételében, de ugyanakkor potenciális veszélyforrás is, mivel több fronton is komoly problémákra számíthatnak a felhasználók.
A 2004 óta eltelt időszakban a hálózat gyarapodásával egyenes arányban romlottak az oldal adatkezelési elvei.

2010-re oda vezetett, hogy a felhasználók személyes adatainak többségét a cég eladja más cégeknek, akik ezért cserébe személyre szabott reklámokkal bombázzák a tagokat.
A fő gond ebben az esetben is az alapötlet felhígulása volt. Például, szinte minden felhasználónak több, mint 100 ismerőse van, ezek nagy részével a való világban félévnél régebben nem kommunikált a felhasználó. Az alkalmazások, melyek olyan népszerűek az oldalon belül (Farmville-től kezdve a „ma milyen szögben hányod ki a borsófőzeléket” appokig) a használatbavétel első mozzanataként teljes vagy részleges hozzáférést kérnek adatlapunkhoz, mire a mezei felhasználó idegesen rábök a „Tovább” gombra, mivel őt nem érintik (még) az adatkezelési aggályok és csak látni szeretné már a legújabb „Ki a legjobb barátod” elemzés eredményét. Mintha ezt magunkba nézve nem tudnánk meg- fogalmazni.

Facebook patológiai esetek gyűjteménye:

Overshare (túlosztás) – ez a kifejezés azokra a felhasználókra értetődik, akik túl gyakran, túl sok mindent (esemény, gondolat, fotó, videó vagy bármi) osztanak meg magukról, gyakran széles közönség előtt. Ide tartoznak az olyan státuszüzenetek is, mint a „Hihetetlen, ma Coelho arcképet szartam a WC-n!”, vagy a “Végre kiirtottam a macskám bolháit!” Túl személyes és túlontúl érdektelen dolgok szórása a nagyvilágba, ahogy a csövön kifér.

Ismerős halmozás – sokan a Facebook-ra úgy tekintenek, mint társkeresőre, vagy barátszerzőre. Kampányszerűen jelölik be az emberek százait (akikhez semmi közük egyébként – még hírből sem ismerik őket), majd elégedett mosollyal nyomják meg újra a „kit ismerhetek még?” Gombot, hogy ismét klikkelhessenek esztelenül, összevissza. Óvakodj tehát az ismeretlentől, akinek több, mint 500 ismerőse van – persze valahogy a net celebek-nek is sokasodniuk kell ugye.

Facebook függés – az egyik legelrettentőbb példa, amikor az emberek NEET-té vállnak. Ez 0-24-ás online létet jelent, amely alkalmával erősen lájkolnak mindent, amely időbélileg az elérhető 30 másodperces tartományban a közösségi üzenő falukon megjelenik. A gép elől elrángatni őket szinte lehetetlen, illetve a Facebook a kezdőoldaluk és egy egész rózsafüzért is végig mondanának, csak azért, hogy az oldal fejlécének három indikátor közül bármely pirosan villanjon fel: lájkoltak, bejelöltek, vagy új üzenetet írtak neked. Az ilyenek imádják a „küldj barátaidnak *-t” (ide tetszés szerint bármi behelyettesíthető: kávé, szív, lófasz) alkalmazásokat, mindemellett fegyvertárukban ott lapulnak még a játékok is, mint a már említett Farmville és társaik.

Az ilyenektől egyébként gyakran halljuk: „Csak akkor megyek hozzád kávéra, ha van netted, mert le kell szüretelnem a görögdinnyémet, különben megrohad, és akkor nem fogom tudni eladni, hogy egy új traktort vegyek rajta, mert a régi már túl öreg, meg különben is a most a búzaföldemet trágyázza.” – na, most az ilyeneknek egyfelől szíves kézcsókom, hogy legalább virtuálisan látnak disznószart, de ugyan fáradjanak már le hozzám falura és átmegyünk a szomszédhoz ganét hányni kicsit. Persze szép számmal léteznek még hasonló közösségi daganatok is, ha eszetekbe jut még valami, akkor a poszt végén a kommentál, megírhatjátok.

Tíz dolog, amit nem tanácsos megosztani a Facebook-on:

(forrás: TOP 10 things you should not share on social networks)

  1. Személyes jellegű párbeszédek (amelyeket szemtelenül egymás üzenő falára okádunk, mindenki szeme láttára)
  2. Közösségi Tervek (bulik, melyre ugye van, akit meghívunk, van, akit nem. Sértődés egyenes ági vonalon)
  3. Oldalak összekapcsolása (itt főként a munkahelyi keretrendszerek, ill. más jellegű oldalak össze-vissza linkelése komoly gondok forrása lehet, pl. ha egy emberjogi szervezetnél dolgozunk és a barátunk Facebook képei között egy ku-klux-klán bulin vigyorgunk fáklyával a kezünkben)
  4. Céges Információk (nem tanácsos a hálózati szelek szárnyára bízni a főnökünk legújabb nőügyét, úgy, hogy a felesége az ismerősünk, vagy éppen egy új telek beruházási terv részleteit kiteregetni, mert nem bennünket bíztak meg a feladattal, némi prémiumért cserébe)
  5. Gyermekeink fotói (evidens, hogy a közösségi hálókat a pedofilok is szeretik, és nem riadnak vissza egy kis látogatástól sem a való világban, ha a gyermekről készült fotót aláírásában arra hivatkozunk, hogy a kis Robbie fiú elég idős már, hogy egyedül maradjon otthon esténként)
  6. Lakcím és telefonszámok (ma már nem csak fikció a személyiség ellopása, hanem komoly veszélyforrás, mivel adatainkat felhasználva visszaélhetnek velük: hamis személyigazolvány t valós személyek adataival feltölteni, úgy, hogy ez az állami és vállalti rendszerek nyilvántartásával összevágjon nem is annyira nehéz, mint hinnénk. Nagy vállalatoknál pedig biztosak lehetünk benne, hogy a portás nem emlékszik mindenki arcára – de az adatok ott lesznek a látogatási naplóban)
  7. Személyes vagyonállapot információk (nem jó dolog szétkürtölni, hogy mivel is kereskedünk a tőzsdén, vagy éppen kézpénzfelvételnél a fránya automata a felvett háromezer euró helyett csak kettőezer-kilencszázat adott ki)
  8. Jelszavak (van ilyen is, add meg barátodnak a Facebook jelszavad, hogy segítsen feltölteni pár képet az albumodba, mert te annyira láma vagy, majd pár hónap – esetleg egy jó kis veszekedés, vagy szerelmesek esetében szakítás után
    – meglepődve vesszük észre, hogy nem tudunk bejelentkezni, majd a megcsörrenő telefonban legjobb barátnőnk hisztérikus állapotban megkérdi, hogy miért töltötted fel a részegen smárolós képeiteket bejelölve rajta az anyját és az fiúját)
  9. Jelszó emlékeztetők (a régebbi rendszerek megkövetelik egy ilyen biztonsági hátsó ajtó meglétét bizonyos online fiókokban, arra az esetre, ha elfelejtenénk a jelszavakat / lehetőséget kínál a zárlat feloldására, ha válaszolunk a biztonsági kérdésre: Anyja neve? Legjobb barátnője neve? Kedvenc háziállata neve? – egy pillantás a Facebook-os profilra és már lovon is vagyunk)
  10. Bármi, amit nem akarunk megosztani (jóleső érzéssel tölti el a felhasználókat a tudat, hogy teljes kontrolljuk van az adatlapjuk és megosztásaik felett, pedig ez csak illúzió – a legtöbb „mekkora a farkam ma” alkalmazásnak mondjuk nincs kifejezetten szüksége, az adatlapunkon szereplő lakcím adatokra és kapcsolat információkra a működésükhöz.

Ezek után ne tessék csodálkozni a fallosznövelő eszközök reklámjainak garmadáján az e-mail fiókban / mindez mellett arra számíthatunk, hogy bármilyen megosztás – beleértve itt az esetleg a véleményünket a főnökünkről, barátunkról, házastársunkról – valamilyen formában ki fog szivárogni a ne ‚más régióiba is)

Ez is érdekes lehet