Sokan, sokféleképp írtak már a Facebook-ról, és többnyire nem a közösségi élmény nyújtotta orgazmust ecsetelték, hanem a biztonsági problémákról és az egyének pszichológiai fejlődésének vakvágányra történő terelődéséről szóltak az elemzések.
A Facebook vitathatatlanul nagy és fontos mérföldkő a nett közösségibbé tételében, de ugyanakkor potenciális veszélyforrás is, mivel több fronton is komoly problémákra számíthatnak a felhasználók.
A 2004 óta eltelt időszakban a hálózat gyarapodásával egyenes arányban romlottak az oldal adatkezelési elvei.
2010-re oda vezetett, hogy a felhasználók személyes adatainak többségét a cég eladja más cégeknek, akik ezért cserébe személyre szabott reklámokkal bombázzák a tagokat.
A fő gond ebben az esetben is az alapötlet felhígulása volt. Például, szinte minden felhasználónak több, mint 100 ismerőse van, ezek nagy részével a való világban félévnél régebben nem kommunikált a felhasználó. Az alkalmazások, melyek olyan népszerűek az oldalon belül (Farmville-től kezdve a „ma milyen szögben hányod ki a borsófőzeléket” appokig) a használatbavétel első mozzanataként teljes vagy részleges hozzáférést kérnek adatlapunkhoz, mire a mezei felhasználó idegesen rábök a „Tovább” gombra, mivel őt nem érintik (még) az adatkezelési aggályok és csak látni szeretné már a legújabb „Ki a legjobb barátod” elemzés eredményét. Mintha ezt magunkba nézve nem tudnánk meg- fogalmazni.
Facebook patológiai esetek gyűjteménye:
Overshare (túlosztás) – ez a kifejezés azokra a felhasználókra értetődik, akik túl gyakran, túl sok mindent (esemény, gondolat, fotó, videó vagy bármi) osztanak meg magukról, gyakran széles közönség előtt. Ide tartoznak az olyan státuszüzenetek is, mint a „Hihetetlen, ma Coelho arcképet szartam a WC-n!”, vagy a “Végre kiirtottam a macskám bolháit!” Túl személyes és túlontúl érdektelen dolgok szórása a nagyvilágba, ahogy a csövön kifér.
Ismerős halmozás – sokan a Facebook-ra úgy tekintenek, mint társkeresőre, vagy barátszerzőre. Kampányszerűen jelölik be az emberek százait (akikhez semmi közük egyébként – még hírből sem ismerik őket), majd elégedett mosollyal nyomják meg újra a „kit ismerhetek még?” Gombot, hogy ismét klikkelhessenek esztelenül, összevissza. Óvakodj tehát az ismeretlentől, akinek több, mint 500 ismerőse van – persze valahogy a net celebek-nek is sokasodniuk kell ugye.
Facebook függés – az egyik legelrettentőbb példa, amikor az emberek NEET-té vállnak. Ez 0-24-ás online létet jelent, amely alkalmával erősen lájkolnak mindent, amely időbélileg az elérhető 30 másodperces tartományban a közösségi üzenő falukon megjelenik. A gép elől elrángatni őket szinte lehetetlen, illetve a Facebook a kezdőoldaluk és egy egész rózsafüzért is végig mondanának, csak azért, hogy az oldal fejlécének három indikátor közül bármely pirosan villanjon fel: lájkoltak, bejelöltek, vagy új üzenetet írtak neked. Az ilyenek imádják a „küldj barátaidnak *-t” (ide tetszés szerint bármi behelyettesíthető: kávé, szív, lófasz) alkalmazásokat, mindemellett fegyvertárukban ott lapulnak még a játékok is, mint a már említett Farmville és társaik.
Az ilyenektől egyébként gyakran halljuk: „Csak akkor megyek hozzád kávéra, ha van netted, mert le kell szüretelnem a görögdinnyémet, különben megrohad, és akkor nem fogom tudni eladni, hogy egy új traktort vegyek rajta, mert a régi már túl öreg, meg különben is a most a búzaföldemet trágyázza.” – na, most az ilyeneknek egyfelől szíves kézcsókom, hogy legalább virtuálisan látnak disznószart, de ugyan fáradjanak már le hozzám falura és átmegyünk a szomszédhoz ganét hányni kicsit. Persze szép számmal léteznek még hasonló közösségi daganatok is, ha eszetekbe jut még valami, akkor a poszt végén a kommentál, megírhatjátok.
Tíz dolog, amit nem tanácsos megosztani a Facebook-on:
(forrás: TOP 10 things you should not share on social networks)
- Személyes jellegű párbeszédek (amelyeket szemtelenül egymás üzenő falára okádunk, mindenki szeme láttára)
- Közösségi Tervek (bulik, melyre ugye van, akit meghívunk, van, akit nem. Sértődés egyenes ági vonalon)
- Oldalak összekapcsolása (itt főként a munkahelyi keretrendszerek, ill. más jellegű oldalak össze-vissza linkelése komoly gondok forrása lehet, pl. ha egy emberjogi szervezetnél dolgozunk és a barátunk Facebook képei között egy ku-klux-klán bulin vigyorgunk fáklyával a kezünkben)
- Céges Információk (nem tanácsos a hálózati szelek szárnyára bízni a főnökünk legújabb nőügyét, úgy, hogy a felesége az ismerősünk, vagy éppen egy új telek beruházási terv részleteit kiteregetni, mert nem bennünket bíztak meg a feladattal, némi prémiumért cserébe)
- Gyermekeink fotói (evidens, hogy a közösségi hálókat a pedofilok is szeretik, és nem riadnak vissza egy kis látogatástól sem a való világban, ha a gyermekről készült fotót aláírásában arra hivatkozunk, hogy a kis Robbie fiú elég idős már, hogy egyedül maradjon otthon esténként)
- Lakcím és telefonszámok (ma már nem csak fikció a személyiség ellopása, hanem komoly veszélyforrás, mivel adatainkat felhasználva visszaélhetnek velük: hamis személyigazolvány t valós személyek adataival feltölteni, úgy, hogy ez az állami és vállalti rendszerek nyilvántartásával összevágjon nem is annyira nehéz, mint hinnénk. Nagy vállalatoknál pedig biztosak lehetünk benne, hogy a portás nem emlékszik mindenki arcára – de az adatok ott lesznek a látogatási naplóban)
- Személyes vagyonállapot információk (nem jó dolog szétkürtölni, hogy mivel is kereskedünk a tőzsdén, vagy éppen kézpénzfelvételnél a fránya automata a felvett háromezer euró helyett csak kettőezer-kilencszázat adott ki)
- Jelszavak (van ilyen is, add meg barátodnak a Facebook jelszavad, hogy segítsen feltölteni pár képet az albumodba, mert te annyira láma vagy, majd pár hónap – esetleg egy jó kis veszekedés, vagy szerelmesek esetében szakítás után
– meglepődve vesszük észre, hogy nem tudunk bejelentkezni, majd a megcsörrenő telefonban legjobb barátnőnk hisztérikus állapotban megkérdi, hogy miért töltötted fel a részegen smárolós képeiteket bejelölve rajta az anyját és az fiúját) - Jelszó emlékeztetők (a régebbi rendszerek megkövetelik egy ilyen biztonsági hátsó ajtó meglétét bizonyos online fiókokban, arra az esetre, ha elfelejtenénk a jelszavakat / lehetőséget kínál a zárlat feloldására, ha válaszolunk a biztonsági kérdésre: Anyja neve? Legjobb barátnője neve? Kedvenc háziállata neve? – egy pillantás a Facebook-os profilra és már lovon is vagyunk)
- Bármi, amit nem akarunk megosztani (jóleső érzéssel tölti el a felhasználókat a tudat, hogy teljes kontrolljuk van az adatlapjuk és megosztásaik felett, pedig ez csak illúzió – a legtöbb „mekkora a farkam ma” alkalmazásnak mondjuk nincs kifejezetten szüksége, az adatlapunkon szereplő lakcím adatokra és kapcsolat információkra a működésükhöz.
Ezek után ne tessék csodálkozni a fallosznövelő eszközök reklámjainak garmadáján az e-mail fiókban / mindez mellett arra számíthatunk, hogy bármilyen megosztás – beleértve itt az esetleg a véleményünket a főnökünkről, barátunkról, házastársunkról – valamilyen formában ki fog szivárogni a ne ‚más régióiba is)