Aktákat olvasunk Szódát szürcsölve és Pipafüstöt eregetve – Vége az Internet szabadságának?

írta Árpád
1 megtekintés

A véleményszabadság kora leáldozóban, ahogy ezt már régóta tudjuk, de igazán a hálózati szörfösök voltak az egyetlenek akiket ez nem bolygatott túlzottan. Az internet világában nem létezik korlátozás, szabályrendszer, sem kormányzati rendelet, hisz az adattenger végtelen és a valódi óceánokhoz hasonlóan ennek alteregója is „független víznek“ minősül, ahol a szép nagy, gazdag óceánjárók gyakran a kalózok martalékává vállnak. Robin Hood effektus ez, tiszta sor. Vagyis volt eddig…

Aztán jött az Akta Szódával és Pipával (ACTASOPA – PIPA), melyet a nagy víz másik oldalán félig megszavaztak félig meg nem, viszont hatásai tagadhatatlanok. Legyinthetnénk, hogy ezt is túléljük, csakhogy azon szerverek, ahonnan a heti sorozatadagunkat vagy éppen az aktuális blockbuster filmjeinket töltjük le nyugodt szívvel nem független vizeken helyezkednek el, hanem nagyon is a szárazföldön, többnyire pedig olyan fejlett országokban, melyekre igenis kihatnak a jogvédők és a kormányok intézkedései…

Kalózok a Partokon

Az egyik legnagyobb fájlcserélő hálózat, a Pirate Bay eredeti tulajdonosai már régen túladtak a rendszeren miután folyamatosan perelték őket, sőt kísérletet tettek a meghurcolásukra is, pedig az ő gépparkjuk Svédországban található, ahol viszonylag rugalmasak voltak a törvények egész 2006-ig, amikor is a Stockholmban lerohanták őket a rend őrei és elkobozták az összes számítógépet. A tulajok ellen büntetőeljárás indult és a kilenc napos tárgyalássorozat után egy év börtönre és 3 000 000 euró pénzbírságra ítélték őket. Az oldal ezt is túlélte, köszönhetően főként a nagy médiavisszhangnak és annak, hogy mások vették át az oldal gondozását. A dolog pikantériáját az jelenti, hogy az oldalon a szó legszorosabb értelmében nincs illegális tartalom, ugyanis csupán metafájlokat tartalmaz, melyeket a felhasználók töltenek fel. A magnet linkek és torrent fájlok csupán közvetítő szerepet töltenek be a felhasználók közötti adatforgalom lebonyolítása céljából. Kicsit olyan ez, mintha a térkép árusokat büntetnék azért, mert a betörők ezek mentén rabolnák ki a gazdagok házait. A Pirate Bay mind a mai napig működik, a szcénában ez a fájlcserélő hálózat rendelkezik a legtöbb felhasználóval. A komplett sztori angol nyelven itt olvasható: a Pirate Bay története

A Megaupload és társai – dominóelv?

Akik nem szerettek vacakolni a mára már viszonylag egyszerűen kezelhető torrent kliensekkel és a kiszámíthatatlan megosztásokkal (hisz itt mind a másik felhasználóktól függünk), vagy saját hálózati szolgáltatójuk blokkolta ezen fájlcserélési lehetőséget, azoknak mindig ott voltak az úgynevezett direkt letöltési lehetőségek, melyek esetében az anyagok egy szerveren voltak tárolva és a gyűjtőoldalak (ún. Warez oldalak) csupán a fájlokra mutató linkeket tartalmazták. A legnagyobb fájlszolgáltató ezek közül minden kétséget kizáróan a Megaupload volt (béke poraira) egész a múlt hónapig, mikor is a jogvédők sikerrel felszámoltatták azt. Ebben az esetben nem volt nehéz dolguk, hisz a jogsértő tartalmak egytől egyik fellelhetőek voltak a szerverpark merevlemezein. A eset hatására ismét nagy lett a zúgolódás a szabad elveket vallók népes táborában. Az amerikai kormányzat ezen akciójával ki is vívta az elit hackercsapat, az Anonymus haragját, akik az eset nyomán több kormányzati weboldalukat is feltörték vagy elérhetetlenné tették. Hasonló történt – igaz akkor a felhasználók összefogásának köszönhetően – a PayPal és más internetes fizetésszolgáltatók oldalaival is a Wikileaks botrány kapcsán (mikor megtagadták a szerzet számára beküldött felajánlások továbbítását annak számlájára), melynek hatásai mind a mai napig érződnek – sokan az arab világ átalakulásának kulcs momentumaként hivatkoznak Assange-ék leleplező akciójára.

A Megaupload bezárása után több más oldal is felhagyott tevékenységével, többek között egy másik nagy torrent szolgáltató, a BTJunkie is lehúzta a rolót arra hivatkozva, hogy az utóbbi időben a tulajdonosok életére frusztráló hatással volt a „szakmában“ elkezdődött boszorkányüldözés és az oldaluk lelövése egy bizonyos szinten megelőző lépés, még mielőtt…

Alternatívák és megoldások

Mindenképp megfigyelhető egy fajta átrendeződés a fájlcserélési kultúrában a módszerek tekintetében. A BTjunkie bezárása jól jött az ISOHunt-nak, akik kijelentették, hogy márpedig ők keménytökű gádzsók és bizony keresztes hadjárat ide vagy oda, ők mégis talpon maradnak és szívesen befogadják a kvázi „klímamenekülteket“, az az a felhasználókat, akik náluk folytathatják a birtokukban lévő tartalmak megosztását. Egyes elemzők úgy vélekednek, hogy pár oldal lelövésével csupán a böngészők címsorba beírandó karakterek fognak változni, mert mindig lesznek régi és új oldalak, akik átveszik a leállítottak szerepét – manapság már nem is annyira nehéz összeütni egy weboldalt és egy hozzá tartozó torrent trackert – ehhez még hozzá kell tennünk a pusztán technikai jellegű apróságot, hogy pl. a Pirate Bay összes torrent fájlja letölthető – ráfér a több tízezer metalink egy DVD-re – és akár otthon átböngészve is van lehetőség a letöltések elindítására, hisz azok már függetlenül működnek a weboldaltól. Az ilyen adatcsomagok terjesztése (ha a helyzet odáig fajulna) pedig nem jelent különösebb problémát, csupán az állomány frissítési gyakoriságra lenne hatással.
Az elit, keresők elől jól elrejtett, magát közösségi fórumnak álcázó, csupán meghívóval elérhető torrent oldalakról pedig ne is beszéljünk, mint lehetséges alternatívákról.

Egyéb hatások

A Megaupload bukásának utórengései mind a mai napig érezhetőek és a különböző szellemi termékek tulajdonjogaival rendelkező cégek ezen felbátorodva megkezdték személyes hadjáratukat. A MangaStream-et egy amerikai manga (japán képregény) fordító csapatot is tevékenysége beszüntetésére kérte a államokbéli jogutódként funkcionáló képregénykiadó, a VizMedia. Munkájukat sok ezren követték, hisz igényes módon és önkéntes alapon fordították a Shounen Jump magazin által Japánban kiadott történeteket angol nyelvre – szinte kivétel nélkül innen szerezték be más országok manga rajongói az alapanyagot a saját nyelvükre fordításhoz, közöttük jó pár magyarországi fordítócsapat is. Ez persze nem azt jelenti, hogy többé nem lesznek elérhetőek ezek a források, csupán átrendeződnek és más csapatokhoz vándorolnak át, csupán a „minden egy helyen“ kényelmi funkciót sikerült megsántítaniuk ezzel, viszont mégis aggodalmat okozó lépésről van szó. Főként, mert Japánon kívül csak nagyon kevés licenccel rendelkeznek az animéket és mangákat forgalmazó külföldi cégek, mint pl. Magyarországon az Animax, míg Szerbiában teljesen szabadon folyhat a terjesztés, mivel itt nincs kihelyezett képviselete egyik társaságnak sem. Így eshet meg pl. hogy a Japánban blockbuster sorozatnak számtó GuiltyCrown eseményeit pár napos eltéréssel fordítják és teszik elérhetővé a lelkes csapatok itthon is.

A javaslat

A digitális apokalipszis tompítására több a fájlcserélés mellett érvelő feldobta a témát, miszerint korlátozni kellene az esztelen rendelkezést és a szigorítást csupán öt évre visszamenőleg foganatosítani. Ez szerint bármely szellemi tulajdon (főként zenék és filmek esetében) a megjelenéstől számított öt éven belül tilos csak azok megosztása és illegális másolása. A megoldást kidolgozók azzal magyarázzák a javaslatot miszerint a különböző cégek és társaságok a profitjának több, mint 95 százaléka az első pár éven belül folyik be a különböző vetítések, DVD és egyéb terjesztések formájában, utána már szinte nincs is bevételük a produkciókból. Gondoljunk csak a Tesco bálázott DVD-jeire.

Az ellenállók

Megint mások, akik rendelkeznek a megfelelő technikai tudással úgy vélik itt az ideje új platformok kialakításának, amelyeken keresztül teljes anonimitást szavatolhatnak mind a megosztók, mind a letöltők részére. Hogy ez mennyire lehetséges, elég csak kikacsintani egy máig létező hálózati rendszerre a Tor-ra. A lelkes programozók és szabadúszó techzsenik számár nem fog különösebb gondot okozni, hogy egyre újabb és újabb módjait dolgozzák ki a fájlcserélésnek. A legfrissebb modell az ironikus módon EU-s forrásokat is felhasználó hollandiai Delfti Műszaki Egyetem berkein belül létrehozott Tribler is, melyet csak a teljes internet lekapcsolásával lehet elpusztítani. (a fejlesztésbe időközben bekapcsolódott több már intézmény is, többek között a Harvard kutatói is).

A konklúzió

Habár az Anonymus megtorol, egyesek alternatívákat kínálnak, míg megint mások új rendszereket terveznek a helyzet mégsem annyira megnyugtató, mivel lassan beteljesedni látszik Orwell agyonellenőrzött világa, de hasonló állapotokat vázol a Johnny Mnemonic is, vagy akár Oshii Ghost in the Shellje. A jövőben nagy hatalmú vállalatok és mamutcégek irányítanak és figyelnek bennünket (elég csak a Google vagy a Facebook egyeduralmára gondolnunk itt) és teljes cenzúrát gyakorolnak. Az állampolgárok pedig, hogy hozzáférhessenek a tiltott anyagokhoz, kénytelenek lesznek visszahúzódni az hálózatok homályába. Futurisztikusnak hangzik ugyan, de gondoljunk csak bele – végül is erre tartunk.
Ez pedig lassan elvezet az állapothoz, mikor már le kell mondanunk saját meggyőződésünkről és véleményünkről is, ha az szálkává válik a rendszer szemében. A folyamat pár éve vette kezdetét, emlékezzünk csak vissza, először a YouTube-ra szabadultak be a jogvédett anyagokat vizsgáló, majd törlő szervek, végül már bizonyos videók lokális lejátszását is betiltották – sok ilyenbe bele lehet futni mostanság. Vagy még előttünk van a Google Chrome böngészőjének egykori stiklije a Felhasználási Feltételek feletti machinálással… Mégis csak volt, aki végig olvasta a szöveget és hüledezni kezdtek a felhasználók, mikor is kiderült, hogy bármely a böngészőn keresztül közzétett adat (szöveg, kép, bármi) onnantól kezdve a Goggle tulajdonát képezi. Ezen, főként a közfelháborodást hatására finomítottak, de várhatóan ismét megpróbálkoznak vele, főként az okostelefonokon elterjedő Android operációs rendszerük apropóján, mely helyett ugyebár nem lehet mást használni. Minden egyedi terméket forgalmazó cég mandalája a következő: csinálj népszerű terméket, győzd le a konkurenciát, legyen monopóliumod, tedd függővé a felhasználókat… Innentől kezdve pedig bármit lenyomhatsz a torkukon, zokszó nélkül fogják azt elviselni…

 

2 hozzászólás

why-att 2012.02.17. - 09:23

Sajnos én is attól tartok, hogy Orwell világa kezd realizálódni és borzalmas lenne, ha a szabad információ áramlás megszűnne.
Ami szerzői jogokat illeti, csak azokat kellene büntetni, akik a kalózkosából tényleges anyagi hasznot tudnak húzni, nem pedig az egyszeri felhasználókat, akik csak letöltik a gépükre a filmet vagy a zenét, de nem adják tovább senkinek, főleg nem pénzért.

AkiraWatanabe 2012.02.25. - 21:48

Azért jó tudni, hogy mindig lesznek pionírok akik nem hagyják magukat és ellen szegülnek a rendszernek, másrészről pedig kurvára bölcs az Anonymus csoport mottója: “Ők csak páran vannak, mi sokan!”

Hozzászólások lezárva.

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: