5 érv a TV nélküli élet mellett!

írta Árpád
2 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Elcsábultam. Persze gyorsan jött a pofon. Körülbelül hét hónapja nem nézek TV-t és még élek! Sőt! Régebben a Doboz volt minden, de tényleg minden! Aztán valaki egy alkalommal kicsavarta kezemből a távirányítót és kikapcsolta. Érvelt ellene – én meg gondolkodtam. Aztán hogy hogy se két hónapig fel sem kapcsoltam. Muter TV-je kifingott, cseréltünk – vitte a működőt a szobámból. Karácsony előtt litánia: – Javíttassam már meg az övét, mert a vendégdoboz rakoncátlankodni kezdett és attól tart pont az ünnepek alatt elhalálozik, akkor meg mi lesz? Így történt, hogy visszakerült a művészlakba a 72 centis átlójú Grundig. A por már szépen gyűlik rajta: a kábel ott lifeg mögötte, a kábeltévé vezetéke meg valahol a szőnyeg alatt elveszve. / rövidzárlat: 25-én “családi filmnézés” anyámnál: cvikkeres Potter a Viasat-on – fél óra, majdnem beleélés a filmbe, PAFF Pécsi Ildikó és intelligens mosópor, majd hiteligénylés aztán mesterek kozmetikuma – feszengés: az agy nehezen tudja összeegyeztetni Roxfort-ot a bankos Emesével // felháborodás (két süti kézbe vesz és vonulás, balra el) – Erzsébet néz utánam tanácstalanul: – Akkor most nem nézed? // visszafordulás: – Már úgyis láttam. (a reklámot). Érveljek?

1. Reklámzabálás // Nem válunk kőkorszakivá és kulturálatlanná, ha éppen fogalmunk sincs a Jakupcsek vagy a Szulák emésztéséről… (1,2 perc az életemből igenis sok a képzeletbeli látványért ahogy megkönnyebbülve sóhajtanak a trónon) -//- Arról nem is beszélve, hogy ha kihagyjuk a diétás Coca Cola fényűző klipjét, akkor nem lesz oly éles kontraszt a képernyőn látott hibátlanul szép és sikeres emberek és az utcán meleg ételért sorba álló hajléktalanok ténye között. /így is küzdünk a túlcsorduló információk káros hatásai ellen és nehezen megy a fókuszálás a valóban fontos dolgokra/

2. Feedback hiány // Még meg van a szituáció, mikor beszólunk a doboznak? Én rendszeresen üvöltöztem a készülékkel. Hasztalan. Be kell ismernünk: a webkettő óta, bármilyen nemű is legyen az egyirányú információ áramlás, joggal érezhetjük, hogy propaganda az ami ami az ernyőn megy. Az internet ilyen szempontól emberbarátibb: ha van véleményem egy hírről vagy cikkről nem kell visszafognom magam – egy katt a kommentboxba és mehet az anyázás vagy dicsőítés.

3. Korrupt hírforrás, ferdítés VS. több szem többet lát // Vígh András esete az Operával az m1 kameráin keresztül pár napja felkorbácsolta a kedélyeket a hiteles tájékoztatás berkeiben. A sztori aki még nem tudná: Magyarhonban életbe lép az új alkotmány, az Operaházban szurkálós, kaviár meg pezsgő – ünnepelnek az öltönyösök – közben Budapest belvárosbán százezres tömeg (viszonylag visszafogottan) ellenünnepel. Újabb őszi forradalom csak januárban? // forrong a net és a média. Királyi tv stábja beáll, mint az agyhalál: “alig van tüntető” mém START! (a kamera látószöge jól eltalálva: csak pár lézengő látszik a főváros utcáin). -*- Tanulság: csak a Híradó cenzúrázott értesítéseire támaszkodva naivan azt hihetnénk ez a valóság. De pár klikk a hírportálokon és hopp, máris fotók garmadája, felhasználói videók, bloggerek jelentései és TÁDÁM!: olvadni kezd a közszolgálati média cukormáza… Kedves Tv-néző: ez a XXI. század és bizony érdemes több forrásból tájékozódni. // egyik legjobb komment, mint aranyköpés: “ezek után még az időjárás jelentésüknek sem hihetünk” – Reisz András karrierje romokban?

4. Élőholtak és az igényesség (ValóságSÓ)  // Nem, valóban nem szükséges minden társasági összejövetelen az afrikai éhezőkről, közegészségügyről vagy éppen a világválságról témázni – Dosztojevszkij irodalmi hatása meg egyébként sem közérdek, de az azért már nívón aluli, hogy a pizza mellett a Való Világ szüfrazsettjének kivillanó bugyijairól elmélkedünk míg a jányok az Alekosz-saláta receptjét cserélgetik. Az első randin pedig szánalmas kulcskérdésként feltenni a “Kire szavaztál a múlt héten?” kezdetű örökzöldet… // aki követi, annak részvétem, de tényleg: két héttel az utolsó bulvárhír után már nem lesz “kulturális” értékük a szereplőknek – arról nem is beszélve, hogy mi sem áll távolabb a valóságtól, mint önmagukkal megcsömörlött, gátlástalan emberek rosszul sikerült szerepeinek elemzése – ne adj isten bálványozása.

5. Cooltúra=bulvárélet?   // Azt még lenyelhetem, hogy film gyanánt egy agyonismételt mainstream szart kapunk (kivételek ez alól a prémium díjas kábelcsomagban helyet foglaló Cinemax  és társai) húsz percnyi reklámmal kitoldva, de kérem, hol maradnak a beszélgetős műsorok, minőségi interjúk vagy a  közelbutulás ellen harcoló, legalább a nemzeti közmondásgyűjteményt konzerváló Szerencsekerék nívójú vetélkedők? Értem én, hogy teszem azt egy átlag polgárnak kiégne a processzora mondjuk Szabó Magda bármely regényének random kiválasztott, többszörösen összetett mondatának elolvasásától, de azért kérem: bestsellernek számít egy Alekosz könyv? A mélyinterjúkra visszakanyarodva pedig :a TV-2ős Demcsák-élmény überelhetetlen. A napokban leadott Mokkás beszélgetése a valóságsó sztárral és hidrogénozott IQ bajnok szerelmével erős fejtörést okozhatott a stúdió világítástechnikai szakemberének, mert a sötétség ami a partnerekből árad kb. felér egy teljes napfogyatkozással.  /-/ akinek van gyomra, nézze meg! (popcorn kötelező, csak félre ne nyeljen)…

*ó és ami legjobban fáj: a gyerek az iskolába menet az előző esti Jóban Rosszban/Barátok Közt részt elemzik…

/ a bulvár mellett és a agyelszívás tényén túl azért vannak érdemes műsorok, csak legyen türelmed kivárni, vagy legyen csentód kipengetni a megfelelő előfizetést / – marad a net, a letöltés és a stream. Köszönjük Emese! 🙂

Hozzászólások lezárva.

Ez is érdekes lehet