Nagy pofával vállaltam lakásunk ablakaink megtisztítását, mert a különösen száraz nyár utáni port, egy közel egy hónappal ezelőtti, monszun szerű eső szétkente rajta. Mivel az ötödiken lakunk és a lakóházak sorában a miénk az utolsó, az erkélyünkről remek panoráma nyílik Kőbányára, így sokszor odatévedt a szemem. Az októberi vénasszonyok nyarának sugarai is bíztattak: ess neki gyorsan, közben cirógatunk, ahogy szereted. A vasárnap délelőttöt el is fogyasztotta komótosan az ablakok megtisztítása. Egy gyors ebéd után még mindig előttem tátongott a délután, különösebb elfoglaltság nélkül. Az előző heti Hármashatárhegyi túrán felbuzdulva Neki vágtam, egy már korábban félig végig járt túrának.
Navigációhoz a „természetjáró” applikációt választottam. A weboldalukon is megtalálható, hangzatos névvel illetett túraútvonaluk, a „A sziklaorom lábától a meggyes rétesig a Budai Zöldön„, főváros budai zöldterületeit fűzi fel egy, számomra közepesen megerőltető túrára. A Gellért hegy (Gellért Szálló oldalán) lábától indul és valahol az Orbán-hegyen és az Isten-hegyen át kutyagolva, a Normafán ér véget.
A vasárnapi, délutáni indulás okán rétesre nem számítottam, mivel a túra teljes időtartama 3 óra 37 percet tesz ki, így 6-7 körül értem volna fel Normafára. A feltételes mód előre is vetíti a sajnálatos tényt, hogy most sem sikerült végig vergődni a teljes útvonalat.
A nehézségi fokozat helyett most azonban a technika babrált ki velem: eleve 45% körül volt a telefon akkumulátora, mikor elindultam és pár óra alatt csutkára merítette a Strava, Természetjáró, Spotify, és Bluetooth, meg mobilinternet együttes használata. Hogy miért fontos ez? Mert a BKK bérletem is BudapestGo-ban van tárolva és a budai hegyvidékről eltartott volna egy ideig, míg hazasétálok Kőbányára. De így is nagyon szép helyeken át vezetett az utam.
A Gellért-hegy alapvetően a gyenge pontom. Régebben egy köpésre lévő albérletemből volt, hogy naponta felsétáltam a zöld útvonalára és végigcammogottam a külső peremen vezető úton.
A túra sok helyen kanyarog házak és kúriák között, melyek az építészek iránt elfogultak számára tartogathatnak felfedezni valót. Dacára, hogy részemről az esztétikai csodálaton kívül sokra nem számíthatnak, még én is találtam pár jó hangulatú épületet vagy érdekes kiszögellést.
Összességében jól éreztem magam. Kicsit introspektív kaland volt, mert közben egy japánban élő, magyar hölgy, Yanagisawa Gyöngyi podcastjét, az Ablak Japánra egyik epizódját hallgattam, ami a párkapcsolatokról szólt, egész érdekes perspektívából. Nagyon ajánlom, mert színvonalas és jó riportokat készít a podcaster.
Logout.
