Árpádlog

mert van, amire emlékezni akarok

Hármashatárhegyi túra, ősszel

Mindig nyafogok a páromnak, hogy a környezetünkben mindenkitől azt hallom, hogy hol itt voltak, hol ott voltak, mi meg inkább itthon introvertáltkodunk és hogy a FOMO érzés teljesen maga alá temet. Hát ezért is baj látjátok, ha folyamatosan másokkal mérjük össze magunkat. Meg ha jobban belegondolok, akkor az utóbbi időben havonta legalább egy vagy két hévégét valamerre kirándultunk, vagy programot szerveztünk. Valahogy az ősz, a nappali narancs fények, a lustán nyúló, egyre hosszabb árnyékok visszaidézik bennem a régi, téttelen falusi életemet. Amikor volt idő állni, nézni a villanyzsinórókon a vándorlásra készülő fecskéket és a tekeredő, gabalyodó ökörnyálat.

Szerencsére, ezen a hétvégén, városon, most lehetőségünk volt egy másik fajta őszt is megismerni. Egy budai, dimbes-dombos, hegyes-völgyes őszt. Mi, a betonkockalakók tömege kiözönlöttünk a szabad ég alá. Habár már sokfelé jártam Magyarországon a budai hegyvidéken csak BKV-vel könnyebben elérhető desztinációkat látogattam, mint amilyen pl. a Normafa, meg az Erzsébet-kilátó.

A túra nehézségi szintje “könnyűként” volt jelölve, de így utólag szerintem sikerült erre-arra elvéteni pár kanyart, mert olyan meredélyeken és kaptatókon vezetett az utunk, hogy kicsit nehezemre esik elképzelni rajta csicsergő, csípő protézises nyugdíjasokat, meg babakocsis családokat.

Az élmény viszont kivételes volt: gyönyörű, könnyed, derült őszi vasárnappal ajándékozott meg az időjárás. Csak ketten mentünk, így igazán rengeteget beszélgettünk és ökörködtünk, nevettünk. A látvány pedig elképesztő volt! Egyre többször tapasztaljuk meg, hogy a fényképek képtelen rendesen visszaadni egy-egy tér mélységét, a látvány grandiózus mivoltát, a színek kavalkádját. Eredetileg egyébként érintenünk kellett volna az Árpád-kilátót, de elvéthettünk egy kanyart, mert csak a Guckler Károly-kilátó-t sikerült elcsípni, de onnan is nagyon szép kilátás nyílt a városra. Épp azt számolgattuk, hogy Budapest összes hídja látható innen a megyeritől a Rákócziig. Nekem egyébként legjobban a Hármashatárhegy Északi Kilátópont tetszett a kiálló szikláival és a mesés kilátással.

Összeségében egy remek túránk volt, amely kellően átmozgatott és még látványos, élménydús is volt. Külön cukiság faktor, hogy sok ember önkéntelenül is köszönt az úton és jó túrázást kívántunk egymásnak, mintha cask a közös cél, az őszi tájon való áthaladás azonossága önmagától értetődő rokonszenvet ébresztene a hasonszőrű túrázók iránt. Remélem lesz még alkalmunk felfedezni a környék többi túraútvonalát is. 🙂


írta

bejegyzés ideje

Hozzászólások

2 hozzászólás a(z) “Hármashatárhegyi túra, ősszel” bejegyzéshez

  1. Ginko avatar

    Jó olvasni, hogy megtaláltátok a szépséget a túrázásban. Idén kószáltam én is több helyen. A Pilist és a Börzsönyt is érdemes célba venni. 😉

    1. Árpád avatar

      Mindneképp szeretnénk majd mi is több Magyarországot látni. A Kékes volt tervben, de végül mégis csak a budai hegyek maradtak. 🙃
      Gondolkodom még az országos Kék túrán is. Legalább a pecsétkönyvet megveszem, aztán uzsgyi neki, kis szeletekben.

Szólj hozzá!

%d bloggers like this: