A sorból kilógás mindig rossz. Bármit tesz is a közösség szélén éldegélő, bármily nagy tetteket is kelljen végrehajtania a bélyeg rajta marad. Ami alapján ítélik. Van aki hangosan kiáll eléjük, üssék csak nem érdekli… És akad olyan is aki kizárja a külvilágot, hagyják eleget vettek már el tőle/belőle. A kettő közötti határvonalon ott állnak a mindig mindent megmondók, a nép önjelölt bírái, akik feljogosítva érzik magukat, hogy bárkit lenézzenek… A mindenható személyek, mintha nem látnának hátra. Saját múltjukba nincs merszük belenézni -pedig ha megtennék, bizonyosan megnémulnának… a hegyi beszéd visszafele is elsülhet… Nevetségesnek hat mégis micsoda tragédia, hogy pont ezek azok akik biztos jegyet remélnek a mennyországba és oly dölyfösen ülnek a padokban vasárnaponként…
A mai nap mantrája:
“Bűntudatunk van, amikor elmegyünk otthonról, mert otthagyjuk gyermekeinket, hogy megkeressük az eltartásukra valót. Bűntudatunk van, amikor otthon maradunk, mert úgy tűnik, hogy nem használjuk ki a világ szabadságát. Bűntudatunk van mindenért, pedig nem vagyunk bűnösök.” Coelho