Levél / A @-on túl

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

A klasszikus írott levél, melyet a postaládájából halász ki az ember, rendelkezik valami mérhetetlen bájjal, kicsit már szinte romantikusnak is hat a kézzel címzett boríték, benne az emberkéz alkotta sorokkal. Ha ilyet kaptam, igazán kivételesnek éreztem magam, mert ez egy adott embertől csak és kizárólag nekem szóló üzenet, szinte egy képzelt kávézás a válogatott levélpapírokon (emlékszem, volt aki rá is rakta a kávéscsészéjét a papírra, az aláírása magasságába, hogy mélybarna gyűrűnyomata emlékeztessen a gőzölgő feketére).

Gyerekkoromban rengeteg levelezőtárssal büszkélkedhettem, pont abban az időben sokasodtak meg a partnerek mikor nálunk a Szabó család fekete márciusa elvitte először apámat, aztán nagyapámat. A gyászmunkában jelentős részük volt a szomszédos falvakba, városokba, meg a Magyarországra megírt leveleknek, napjában akár háromnak is, még szombat délelőtt is szaladtam a postára, hogy zárás előtt feladhassam a leveleim.

Manapság már szinte senki sem ír kézzel levelet, hisz ott a számítógép, meg a világháló, rajta a megannyi közösségi oldallal, okostelefonjainkon az üzenetküldő alkalmazások sokaságával. A csatornák széles választéka áll rendelkezésünkre, ám csak nagyon ritkán élünk velük, akkor is kurta, tömör üzenetekben nyilatkozunk meg és egymás üdvözlése több, mint felét teszi ki az így lezajló beszélgetésnek.

Mióta lassan fél éve, hogy száműztem magam a világ első számú közösségi oldaláról gyakran futottam bele a ritka helyzetbe (roppant rossz kapcsolattartó vagyok), hogy szerettem volna ezt-azt tudni a barátaimról, esetleg meginvitálni a reális távolságokon belül élőket egy kávéra vagy sörre. Az elektronikus levél jó szolgálatot tett és bár elejével a fogadó felek egy kicsit esetlenül álltak a helyzethez – márpedig Árpád kétezer karakteres levelet írt – lassan kezdik megszokni eme passziómat is, sőt néha azon kapom őket, törekednek a hosszabb lélegzetvételű, egybefüggő gondolatok megfogalmazására, ami számomra igencsak örvendetes és bensőséges élményt nyújt. Egyébként az első levelek megírása nekem is nehezen ment, volt mit visszaidézni a magyar órákon tanult alapokról, elvégre a megszokás a maga módján elvadított a strukturált szövegírástól a munkát és a blogot leszámítva.

A levélírás is felfogható (sőt szakmailag részét is képezi) az irodalomi műfajnak, melyet megéri művelni, hisz a közösségi hálózatokkal ellentétben itt tényleg egy adott emberre, annak személyiségére fókuszálunk és sokszor kellemes meglepetést okozhatnak a szerver másik oldalán ülők az igencsak szépre sikeredett mondataikkal, jól felfűzött történeteikkel, kerek megfogalmazásaikkal.

0 hozzászólás

balaaz 2014.07.25. - 19:00

No igen, szerintem ebben az évben lehet, hogy még egyszer sem néztem rá a postaládánkra… A tavalyi karácsonyi üdvözlőlapok egyikét is csak az új évben fedeztük fel!

Egyébként kíváncsi lennék egy postai statisztikára, kik küldenek még sok hagyományos levelet? Nyilván pl. a különféle nagy cégek és szolgáltatók – bár már ők is egyre csökkenő mértékben. A számlák is már elektronikusak egyre inkább. Aztán ami még izgalmasabb lenne: kik küldenek még személyes leveleket és ezen belül milyen százalékban vannak ezek kézzel írva?

Anno én is leveleztem, ha nem is sokat. Szerelmi életem egy része is zajlott így, papíron, tintával húzva… Manapság is viszonylag sokat írok kézzel, de ezek szinte kizárólag csak jegyzetelések. Viszont voltak hosszabb, személyre szóló privát e-levélváltásaim is nemrég – azok is jólestek.

Szabó Árpád 2014.07.25. - 20:51

Klasszikus levelekkel kapcsolatban a statisztikák nem egyértelműek, csak annyit írtak, hogy 53 éves mélyponton van a postai szolgáltatások igénybevétele. A cikk viszont holisztikusan elemzi a számokat és a csökkenő “levelezési kedvet” a postai szolgáltatásokon belül az árakban keresi. http://www.mul.hu/index.php/magazin/130-53-eves-melyponton-a-magyarok-levelezesi-kedve

Az, hogy egyébként hogyan változtak a trendek a klasszikus levelezésről az e-mailre történő átállással nem igazán találtam semmilyen értekezést tanulmányt, de ez betudható a keresővel való bénázásnak is.

A kézzel írás nálam is főként jegyzetelésre korlátozódik, bár három hónapja végre sikerült egy minőségesebb töltőtollat vennem (Pilot-ot, a Parker nekem megfizethetetlen árkategória) mivel igazán szépen csak azzal tudok és szeretek írni. 🙂

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: