Kezdőlap » Késés helyett: öt parancsolat időgazdálkodásra

Késés helyett: öt parancsolat időgazdálkodásra

írta Árpád
2 megtekintések
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Késés – a fogalom, mely megkeseríti mindenki életét. Pláne, ha már kerültünk ótvaros szar helyzetbe miatta. Én rendszerint benyelem az ilyeneket, de a múlt hétvégi eset minden tekintetben csimborasszó volt példaként szolgálva nektek, notórius barátaim! Csak még tíz percet! – ismerős érzés úgy reggel hat óra környékén? Na ugye! Mesterien művelem ezt a rossz szokást (is) és most nagyon nem jól vette ki magát, ezért öt parancsolatot is hozzácsapok a példabeszédhez, biztos ami biztos, én megpróbálom betartani…

Szóval a sztori: Egy ideje járok egy kommunikációs képzésre, ez tölti ki szombatjaim java részét. Általában délelőtt kilencre vagy tízre kell odaérni a rendezvényközpontba. Az utolsó utáni pillanatban startoltam a lakásból, szemerkélő esőben. Nem elég, ha megázol, még késel is tíz percet. Az a bizonyos tíz perc ez esetben egy meglepő szituációt eredményezett. Miután felverettem lifttel a negyedikre egy másik gyanúsan ismerős arc társaságában, anélkül, hogy körülnéztünk volna benyomultunk a rendezvényterembe, ahol addigra már zajlott az előadás. Nem is értettem a lesajnáló tekinteteket, inkább a fejlőt felvéve, magam elé figyelve igyekeztem helyet találni. Az első BANG kb. a 25. perc környékén vágott fejbe, mikor egyre másra igyekeztem feltűnésmentesen keresni a kolleginát, jelezve, hogy megnyugodhat, mégis csak ideértem. No, nem nemhogy őt, de egyetlen ismerős arcot sem láttam. Újabb tíz perc múlva konstatáltam, mikor már a képzés kezdett átfolyni valami értelmezhetetlen Vidám Vasárnapba, hogy kibaszottul nem ott vagyok, ahol lennem kellene. Nem a kommunikációról volt szó, hanem az önmagunk megtalálásáról. A lifttárs hölgy velem egyetemben a telefonját basztatva igyekezett sürgősen megtalálni az önmagához vezető utat… és rájött. Ezt abból láttam, hogy szinte megmerevedett az első sorban és a falat nézve zsolozsmázott. Együtt éreztem,hisz bármelyik pillanatban megtalálhat az a kurva mikrofon és ha akkor nem vetem magam habzó szájjal a padlóra, miszerint anyám kutyájának bolháiban rá ismeretem valódi valómra (furcsa kapcsolat), akkor kiderül: nem elég, hogy elkések, de még extra bénán beülök egy asztaltáncoltatós társaságba a lehető legnagyobb közönnyel. Ember még szünetet nem várt úgy képzésen, mint mi ketten. A mellettem ülő hölgy kataton állapotban elmesélte, hogy megtalálta önmagát a gyereke nevelőnőjében, a kölkében meg a saját férjét… No ezután kezdtem el izzadni, mint kurva a templomban – egyébként is meleg volt… A szünet beköszöntével egymás karjaiba omlottunk a szintén késő újságírónővel és sűrű bocsánatkérések mellett hagytuk el a termet, miközben zavartan hebegtünk-habogtunk.  Két órás késéssel csatlakoztunk a valódi csoportunkhoz…

Nem szokta paraszt a szántást, ahogy én sem, hogy egy unszimpatikus IMB naptárprogram irányítsa az életemet a reggeli felkeléstől a késő esti lefekvésig, de be kell látni, némi időmenedzsmentre szükségem lesz, hogy a továbbiakban ne kerüljek ennyire kínos helyzetbe. Régen, míg falun a munka és magánélet naponta maximum két különböző feladatot jelentett, mára a főállású városi élet igenis megkövetel némi következetességet annak tekintetében, hogy hogy alakítom az adott napon, hetem.

  • Első parancsolat: A céges és magánéleti naptárt össze kell fésülni és egy helyen tárolni egy rakás idegesítően pittyegő emlékeztetővel együtt.
  • Második parancsolat: To do listeket kell csinálni, legalább egy hétre előre, különben semmi semmivel sem leszek kész időben, ha egyáltalán emlékszem majd, hogy mit is kell csinálnom.
  • Harmadik parancsolat: A két mobil felváltva szundiztatása nem elég biztosíték arra, hogy időben fel is kelek. Opció: le kell tölteni a Google Play store-ból egy olyan ébresztőóra applikációt, amit nem lehet szundiztatni. Láttam olyat nemrég, amely csak akkor fogja be a pofáját, ha legalább három kétismeretlenes egyenletet meg nem old az ember….
  • Negyedik parancsolat: Mindegy mi van, este tizenegyre ágyba kell kerülnöm, egyébként másnap a késés mellett még használhatatlan is vagyok. A legrosszabb, hogy ilyenkor még ganévá is válok és ember legyen a talpán, aki elvisel.
  • Ötödik parancsolat: Minden este lefekvés előtt (Facebook helyett) nézzek már bele abba a rohadt naptárba, hogy mi vár rám másnap és ennek megfelelően tervezzem a napom.
  • Bónusz +1: Ha két, egymástól viszonylag távol eső helyre kell időre odaérnem, kalkuláljam bele, hogy a budapesti tömegközlekedés megbénul már a cseresznyevirág szirom hullástól is.

0 hozzászólás

Márton Csernik 2013.05.17. - 08:37

Nem biztos, hogy megfelel neked is, de én a Remember The Milk nevű appot használom a sima androidos naptár/emlékeztető helyett, mert (miután kifizeted a röhejesen alacsony 3-4 dollárt érte) van neki egy Gmail-fiókba beépíthető pluginja (asszem Chrome-ban és Firefoxban működik), ami ott szintén mutatja az aktuális dolgokat, ami azért jó, mert nekem egész nap nyitva van a Gmail, ezáltal párszor akaratlanul is rápillantok az aktuális eseményekre. Ezen kívül még sok más szuperság is jár vele, de nem biztos, hogy pont ez az, ami neked kell, én is sokáig kerestem, és egyáltalán nem kizárt, hogy ugyanerre a feladatra vannak sokkal jobb appok is. (Persze mindig minden szinkronban van, telefonos app, Gmail, miegyéb.)

Árpád 2013.05.19. - 10:47

Hallottam már hírét és sok jót is róla, viszont ingyenesség párti vagyok, szoftverért talán még soha nem is adtam ki pénzt, elvégre is warezországban élünk. Másik szempont: olyan gyorsan változik az IT piac, hogy egy operációs rendszer vagy irodai programcsomag megvásárlása is magánszemélyként teljesen irreleváns.
Céges szinten Lotus rendszert használunk, amely egy korporatív csoda ha a funkciók oldaláról nézzük, viszont sebességben egy elrettentő példa, mivel Java alapú és hát az nem nagyon szedi a lábát. Viszont van telefonos appom rá, így kb. ugyanaz mint bármelyik több platformos naptárszoftver – csak össze kéne fésülni a privát naptárat és a cégest – ám ez végeláthatatlannak tűnő folyamat.

Kapcsolódó

%d bloggers like this: