Gazdasági válság IT téren (is)

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Történt tegnap, hogy (ez idáig) kedvenc multi funkciós eszközöm, egy Canon MP-160-as szkenner-nyomtató- fénymásoló, úgy döntött, hogy bemondja az unalmast. A sztori: hogy miután már fél éve is megvan annak, hogy párszázas könyvtáram nagy részét a helyi könyvtárnak adományoztam, a megőrzött és azóta újonnan beszerzett könyveim listáját egy gyűjteménykezelő programba kívántam betáplálni, biztos, ami biztos alapon. Persze nem vagyok bibliográf fétis vagy valami hasonló, aki élvezi az ISBN számok pötyögését, vagy éppen egy ismeretlen szerző x-edik ismeretlen művét digitális széljegyzettel ellátni. Nem, csak arról van szó, hogy egy adatbázisban könnyebben nyomon tudom követni, hogy melyik könyvem éppen kinél kallódik és mióta, mert azért lássuk be, a kölcsönadástól számított két év alatt mások megírnak egy százötven oldalas ponyvát, nemhogy elolvassák azt. Másrészről nem is nagyon bízom a monitor szélére raggatott cetlikben, miszerint ”Józsi – Üvöltő szelek”. Az ilyen kis papír fecnik kedvenc elfoglaltsága ugyanis, hogy egy óvatlan pillanatban leesnek, majd érthetetlen módon elkeverednek, aztán egy gyenge pillanatomban, mikor a havi ganézást végzem a szobámban, beszippantom őket a porszívóval.

Szóval visszatérve az eredeti gondolatmenetre, a program ISBN szám alapján letölt minden adatot a netről, többek között a borítókat is. Csakhogy mivel nincs magyarországi könyvtár felvéve a keresői közé, ezért nem találta meg egyetlen kis kedvencem adatlapját sem, így hát maradt a gyalogmódszer. Úgy voltam vele, hogy ha már a kezembe veszek minden kötetet egyenként, akkor (az életben legalább egyszer) legyünk maximalisták, be szkennerelem a borítókat, mert miért is ne?

Na, ott indult a buli, hogy bekapcsoltam a multi funkciós jóságot. E5-ös hibakód, mindez mellé úgy csillog, villog a készülék összes gombja, hogy azt a római karácsonyfa is megirigyelhetné, amit a Szent Péter téren állítanak minden évben (amúgy meg micsoda képmutatás, hisz a fenyő a karácsony pogány megfelelőjének a szimbóluma volt, jóval a Jézuska és a sztálingrádi sarlós Mikulás előtt). Nem estem kétségbe, mivel azért én sem tartozom a becsületes birka típusú fogyasztók közé, és ugye mit nekem eredeti Canon patron, a feketét rendszeresen újratöltöm, a színest meg mióta először kifogyott (cirka három éve) nem töltöttem, mert merő bárgyúság lett volna részemről, hisze kisebb vagyon, meg a patron méretéből adódóan egy szuszra meghalna. Nem is igazán foglalkoztatott a dolog, mivel úgysem nyomtatni akartam, hanem szkennerelni.

Szóval megnyitom a Xsane-t (Linuxos, elég sokrétű tudással rendelkező szkenner program) és rányomok az Előnézetre, majd nyugodtan hátradőlve számot váltok a Banshee-ben (Linuxos multimédia program). Eltelik fél perc és a multi funkciós aranyom meg sem nyikkan. Visszalépek a programba és egy édi hibaüzenet vár: ”Az eszköz foglalt”..
Ehhe.

Na, mondom ”Mégse”
Nyomtatófedelet fel, majd le. Kikapcs, vár egy percet, bekapcs. (már megszoktam, hogy némely digitális eszköz egyszerű módon elunja a készenléti állapotot és hibákat generál a saját szórakoztatására, aztán meg ugye a felhasználó rajtakapja – általában ilyenkor egy kikapcsolás bekapcsolás megoldja a problémát)

Újra.
És láss csodát, ugyanúgy villog, majd ismét a felzeng a klasszikus „Az eszköz foglalt.” kezdetű nóta.
”Remélem, azzal van éppen elfoglalva, hogy a rózsafüzért mormolja, mivel a gazdája agya pillanatokon belül elmegy nyaralni a Bahamákra és utána ki tudja, mi következik”
A konklúzió egyértelmű: ma nincs szkennerezés. Kedvetlenül kapcsoltam ki a kedvest. A probléma viszont továbbra is fennállt: E5. Utánanézve kiderült, hogy ez bizony a színes festékpatronom hibája (a Canonnál amúgy sosem tudni, mert néha szokott random hibaüzeneteket is dobni) és ameddig ez nincs megoldva, addig bizony se fekete nyomtatás, se fekete-fehér fénymásolás, sima szkennerezés nem is beszélve. Megnyugvásra adhat okot, hogy legalább kizárhattam a driver és vezérlőprogram hibáit, mivel nem Windowst használok, hanem Ubuntu-t, szóval mindenféleképp hardver szinten van a gond.

Alternatív megoldások

Miután átnéztem egy rakás fórumot, éremeleges megoldás után kutatva, közben kipróbálva a gombnyomogatós kombók sorozatából álló visszaáálítások teles listáját, eljutottam a szomorú felismerésig, amelyet több (már nem annyira) boldog MP-160 tulajdonos is leírt több fórumon: nincs más lehetőség, új színes festék patront kell vennem, akár akarom akár nem, vagy dobom ki a fenébe az egészet. A netet áttúrva pedig gyorsan meg is találtam a beszerző helyeket (igazság szerint csak a hozzávetőleges árakra voltam kíváncsi): pakom.com illetve a kameleon.rs web shopok oldalain, ahol kisebb szívszélhűdést okozott az ár: a CL-41-es 2700 dinár (kb.6900 Ft), a CL-51-es pedig 3500.00 dinár (kb. 9000Ft).

A nyomtatómat anno (kb. 3-4 éve) vettem kb. 6000.00 dinárért (kb. 15400Ft). Az egyszerű felhasználó ennyi idő elteltével inkább attól fél, hogy a technika előrehaladtával majd nem talál már a hardware-hez megfelelő patronokat. Erre jól rácáfol a helyzet, lehet találni, csak éppen a nyomtató árának durván felét ki kell fizetni érte. Ebbe már csak azért is érdekes belegondolni, mivel van, aki azért rendszeresen nyomtat (én havonta egy oldalt) ezzel a szarral, annak minimum 3 havonta újra kell töltetnie, és általában 4-5 újratöltés után (üres patron, nincs patron, nem megfelelő patron hibaüzenetek miatt) évente kell vennie egy pár új patront. Vérlázító!

A spórolás miatt választottam akkortájt ezt az eszközt, mivel minden egyben megtalálható benne és úgy voltam velem, hogy a nyomtató részét nagyon specifikus esetekben fogom csak használni, elvégre régi és új munkahelyemen is van lézernyomtató, ott pedig minden nyomtatásom el tudom intézni, legyen szó akár száz oldalnyi anyagról is – persze ilyen csak szökő évente egyszer fordulhat elő. Gyorsan visszaléptem a böngészőbe és átnéztem az alternatív megoldásokat is. Régebbről már megfogalmazódott bennem a legtöbb ”szak”ember által kiötlött bölcselet: ”Cél irányos hardware és célirányos szoftver”, ami annyit tesz: ha szkennerezni akarsz, vegyél szkennert, ha lemezt akarsz írni, akkor azt CD-író programmal tedd! (ez utóbbi az Nero Burning Room egyedfejlődésének félresiklására, és az általában a régebben kiválóan célirányos szoftvere elkurvulására utal – Az ACDSee ne akarjon nekem filmet lejátszani. sőt, zenét se, képeket nézegessen, az ég szerelmére!)

Ezen jó tanács szellemében utánanéztem a szkennereknek, típusainak és árának is. Úgy rémlett, hogy mikor utoljára izgultam a témára (pár éve), akkor egy nyamvadt síkágyas szkennert, (Canon, HP), már 2000 dinárért, az ember után vágtak bármely szakboltban. Erre a mostani állapotok láttán meghűlt az ereimben a vér. A legolcsóbb modell (bárhol) 7-8000-ért kínálgatja magát! És még mielőtt elrugaszkodnánk a földtől: nem, főz kávét, nem nyit ajtót és nem elégít ki orálisan. Semmilyen extra, semmilyen kuriózum: keménykalapos, parasztcsizmás szkenner. Semmi több! Az első állkeresgélés után, gyorsan rákerestem az olcsó tintasugaras nyomtatókra, melyek legutóbbi ismert ára ugyanígy 3-4000.00 körül mozgott, most viszont 5-6000ért vigyorgott rám a képernyőről a tintapatron zsonglőr Canon, valamelyik fröccsöntött plasztik szarja.

A multi funkciósok terén a helyzet még elkeserítőbb (habár többet nem tervezek ilyet Venni), a legolcsóbb az Epson egyik masinája, csupán 4300.00-ért, majd hatalmas szakadék, a következő pedig úgy szint Epson termék, viszont ez már 7800.00-ért. Az árak innentől pedig csak felfele mozognak. A kategória legdrágább képviselője: HP OfficeJet 23 800-ért. Hallatlan!

A lézernyomtatók árai pedig az előző évek jól megszokott, belépőszintű kategóriában 10 000 és fölé emelkedtek a pár évvel ezelőtt 7-8000 után.
Válság van! – mondogatják sokan, miközben sokat mondóan bólintanak. És igaz, ami pedig igazán aggasztó, hogy ez alól az IT szféra sem kivétel, pedig az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasági ágazat, mivel az utóbbi időben igencsak meglódult a technikai és technológiai fejlődés. Ahhoz, hogy az abakuszoktól eljussunk a Csillagflotta Parancsnokság fejlettségi szintjére itt a Balkánon, Szerbiában csupán 6-7 évre volt szükség.

Egyébként anno, amikor az új gépem vettem közel 700 eurónak megfelelő dinár összegért, még szemrehányást is tettem magamnak, hogy még ki lehetett volna várni fél, esetleg egy évet, hogy az árak még lejjebb süllyedjenek.
Igen voltak, hülye megérzéseim, de most úgy vélem, hogy kegyetlen nagy malacom volt, mert habár a perifériákat, mint egér, billentyűzet headset, meg ilyenek, valahogy kispórolja az ember a havi büdzséből, de egy komplett gépet egyszerre, megvenni ilyen összegből jelenleg elég nehézkes. Habár némi vigaszra adhat okot, hogyha ropog a fejem felett a gerenda, a gépemet ugyanannyiért tudnám eladni 3 év után, mint amennyiért vettem, nem is számolva a számtalan upgrade-t, amit a kicsiként végrehajtottam.

A végső következtetés: jelenlegi helyzetben, egyetlen lehetőségem venni egy rohadt patront közel 3000-ért és örülni, ha a telepítés után eltűnik az E5-ös hibakód és használható állapotba kerül ez a szar. A rossz verzió persze a ”nap hibakódja” szórakoztató szkript lefuttatása az MP-160-as részéről, és újra karácsonyi fényjáték. – ígérem, akkor fényképes beszámoló jár az olvasóknak, amint az udvar közepén petróleummal lelocsolva hamvasztom atomjaira az eszközt. Amely ”foglalt”.

Ez is érdekes lehet