Végállomás és átszállás – év végi összegzés (2011)

írta Árpád
1 megtekintés

Hátradőlés, kivételesen elégedett mosollyal. Véget ért. Már csak néhány óra és végképp kifut 2011. Öreg és fáradt, viszont bölcs a rőtszakállú óév. Az út idén sem volt könnyű, de a leküzdött távolság szédítő. /testek és elmék, társadalmi konvenciók és kitartás, milliméterek és mérföldek között/ egy EEG-nyi villanás alatt – véget nem érő REMként. Milyen év is volt? Egy szó van rá csupán: sorsfordító. Döntések születtek, melyek tetteket eredményeztek.

Szakmai fejlődés és eredmények:Ilyen szempontból kimagasló időszak, hisz több irodalmi pályázatra is beadtam a blog terméseit (igen, kincsesláda a mindennapi írás), melyek mind pozitív visszajelzéssel és díjakkal ösztönöztek a további cselekedetekre.  Megnyertem a Talentum bloggerpályázat októberi díját és felvételt nyertem a Fűnyíró.hu szerkesztői közé – élesben gyakorolhatom az újságírói stílust – az igazi érték viszont a szerkesztőtársak köre, a kivételes emberek csoportosulása! Aztán ott van a „Vörös Horizont“ című írásom megjelenése a vajdasági irodalmi folyóiratban, a „Sikolyban“. Megbabonázó volt nyomtatásban is viszontlátni a sorokat, melyek addig csak a fejemben léteztek. A kishegyesi „Szó-Beszéd“ (helyi újság) is átvette a „De ki viszi haza a biciklit“ című posztomat. Ez mellé társul még a másik nagy élmény, a Helyi Közösség falinaptárának november-december lapján az egyik általam készített fotót lehet bambulni illusztrációként! A vajdasági ifjúsági lap, a „Képes Ifi“ számára is átküldtem egy anime ajánlót lesz ami lesz alapon. Digitálisan le is hozták a kritikát a „King of Thorn“-hoz, illetve még elbírálásra vár a „Children Who Chase Lost Voices from Deep Below“, szintén animéhez írt ajánlóm, amelyet a magyarországi AnimeAddicts weboldalon a „hivatalos ajánlónak“ választottak! (és idáig magasan 10-es osztályzást kap a látogatóktól az ismertető).

Az irodalmi sikerek nagymértékben Nagyfarkas Dudás Erika biztatásának és támogatásának érdeme, aki végig hitt bennem és hasznos tanácsokkal látott el az alkotófolyamat lépéseivel kapcsolatban. Köszönöm Neki ezúton is!

Élet/mód:
Az XXL-es ruhatár teljes felszámolása is mostanra dotálódik. A máricustól foganatosított életmódváltás eredményeként az elmúlt évben 20 (!) kilónyi feleslegtől sikerült megszabadulnom. A tekintélyes 105 kilóról 85-re történő fogyásom apropója a „törődjünk már kicsit magunkkal“ jelmondat volt. Nincs csodaszer sem varázslatos recept, még mielőtt bárki is faggatna. Az alapok ezek: szénhidrát megvonás (minimális mennyiségű tészta, kenyér, burgonya), sok-sok folyadék (főként metabolizmust serkentő zöld tea – illetve egy rakás más gyógytea – szigorúan cukor nélkül), intenzív testmozgás (esti séta és futás). Az utóbbi időben pedig a jóga. Eszter és egyik ismerősöm áradozása után úgy véltem bepróbálom a mozgáskultúrát, azon is belül a hatha típusú jógát. (köszönet a „fehér lótusz“ alapítvány oktatófilmjének /és a warez letöltésnek/ – végre tudok lélegezni!). A kajához még csak annyit, hogy végre felhagytam a zabálással és használom a fogaim – viszlát kaja utáni rosszullét és emésztési zavarok!

Szellem:
Bizonyos faktorok erőteljes gyakorlásának hála végre rájöttem a „bekattanás“ hogyanjára. Akik szívből írnak, azok tudják, hogy nem lehet érzelmeket erőltetni. Viszont indukálni lehet: zenével és gondolatokkal. Tudatos alkotás! / a delírium pedig bárhol elérhető – érdekes módon tudatmódosító szerek nélkül sokkal élesebb képek jönnek létre. Alkohol és fű nélkül legalább oda tudok ülni a géphez leírni azt amit gondolok / Érdekes koncertélmény volt a fény és zene, majd a szakadó esőtől létrejövő „beállás“. Józan trippek kicsi csokra.

Interperszonális Kapcsolatok:
A legmagasabb falak ezen a téren dőltek le idén. Az áldott magány egy idő után taszító és unalmas. A dolgok megbánás nélküli meglépése pedig meghozta az áttöréseket, melyek rakás új és érdekes embert tereltek látóterembe. Az idei szerelem maratont is ki lehet pipálni, három csodás hónap képében, mely olyan erejű inspirációval járt, mely szinte szétégette az örömhormonreceptorokat. Persze a közös idő rávilágított a párkapcsolatok rákfenéire is, de hát mindig tanulunk újat. Azért vállveregetés a kitartásért magamnak és a vállalásokért a másik félnek. Hősies tett szeretni – egyértelmű. Az idei év legnagyobb WTF momentumai is ide kapcsolhatók, hol pozitív, hol negatív tartományban. Jövőre újra akarom, megint! 🙂


*ha nincs döntés, akkor következmény sem: ha nem lépek, akkor három ember élete más irányt vesz. Émelyítő a gondolat: karmákat indítottam be a nem is létező „véletlenek“ útján. Van akinek véget és van akinek kezdetet hoztam – gyilkos és életmentő egy személyben / vérlázító, mégis felemelő érzés: jelet hagytam az életükben / kitörölhetetlen beégést…

Akira Útja:
Hol felbukkanó, hol eltűnő alteregóm kicsapongásai mellett végig ott volt az Út iránt elkötelezett buzgóság. Beadtam a kettős állampolgársági igénylést és sikeresen le is tettem az esküt. Ez az idei év nagy hozadéka. Érdekes, hogy ez volt az egyedüli irányvonal, melyben egy pillanatra sem volt ellentmondás bennem – még ha párkapcsolatom más megvilágításba is helyezte az elvándorlás témakörét. Mégis a letisztuló képek ismét az anyaország felé vezetik a vándort, oda ahová már jó ideje készül. A tavasz mindenképp vízválasztó e tekintetben is: papírok úton, albérlet van, ismerősök és kapcsolatok akadnak, munkahely még kérdéses. Az önállóság és szívósság próbája vár rám a jövő évben – mondanom sem kell, hogy mennyire várom már. Előttem még csomó meredek vállalás: taposás a jogsiért, spórolás az útra, további szellemi fejlődés…stb.

Tanulság:
Rengeteg, tengernyi hatás és felismerés. Az Út bizonyossága és a rajta történő utazás szükségessége. A fejlődés és változás soha meg nem álló örvénye, mely egyre magasabbra emeli a benne fuldoklókat. Igen, az előző évi célkitűző bejegyzés utolsó mondatával zárnám hát a 2011-es évet:

„Így hát Akira ismét talpra állt és felül szekerére, immáron tudja mit kell tennie, és hogy merre van az irány amit követnie kell, habár még a cél túl van az eget és földet elválasztó határon, elméje és szíve ismeri az irányt…“

4 hozzászólás

Eszter 2011.12.31. - 00:26

Ó my, gratula minden felsorolt nagyszerűséghez, különösen a szakmai sikerekhez és a fantasztikus életmódvltáshoz. Atyavilág, 20 kiló, az rengeteg!!! meghajol Én egyébként annyit látok, hogy sokkal pozitívabb, kezdeményezőbb (az élet minden területén) és magabiztosabb lettél, mint 2010-ben voltál. Céljaid vannak, amiket megvalósítasz (nagy dolgokat is!), míg régebben hajlamosabb voltál az introspektív csodavárásra vagy a magányos befordulásra. Az introspekció azonban nem zárja ki azt a fajta kiáradást, amit 2011-ben minden téren megéltél, ha mondhatok ilyet: sőt, esetedben nagyon is jól működik együtt! Sok sikert a továbbiakhoz! 🙂

Akira Watanabe 2011.12.31. - 13:18

Köszönöm és igen, volt csodavárás, aztán meg beismerés: ha én nem határozok, ha én nem teszek valamit a csoda érdekében, akkor az instant módon nem fog létrejönni. Bipolárisként szükségét érzem párhuzamosan megélni a nagy dolgokat: kinn és benn egyaránt.
Életmódváltás extrákkal, ha szabad így fogalmaznom. Remélem számodra is véget ért a “Hunyadi” időszak – az egészségmegőrző és testi lelki fejlődésről szóló posztjaidat olvasva mindig rádöbbentem, hogy semmi sem lehetetlen és ha úgy tetszik a feje tetejére is állíthatjuk a világunk! Úgy ahogy 2011-ben is, legyen ez így a következő évben is!!! 🙂

marcell 2012.01.02. - 14:55

Én is kívánom, hogy jöjjön össze minden, amit szeretnél, megérdemled! Örülök, hogy a tavalyi évet is pozitívan összegezted, legyen ez hasonlóképpen 1 év múlva is!

Akira Watanabe 2012.01.02. - 15:13

Köszönöm Marcell! Igyekszem előre és meglátjuk mi sül ki belőle. Kívánok neked is kellemes és örömökben, sikerekben gazdag évet! Előre 2012-be!!! 😀

Hozzászólások lezárva.

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: