Az emberiség legnagyobb vívmánya a kerék és a pénz feltalálása mellett a tovafolyó idő keretbe szorítása jobban mondva múlásának mérése. Ezen keretek percek, órák, napok, hetek, hónapok és évek formájában fejezik ki a tovatűnő, vissza csak az emlékezet által hozható pillanatokat. Az egy éves periódusok pedig már régóta egyfajta számadásról szólnak, a boltokban leltárakról és az élet minden más területén az összegzésről, a hátunk mögött hagyott óév átlagolásáról. Nincs ez másként a blogok esetében sem. A technikai jellegű információk ecsetelése mellé pedig remek alkalmat nyújt a számadás a blogger szemüvegén át nézve a magát az alkotót ért hatások, élmények és tapasztalások illetve az ezek által indukált felismerések és tanulságok kiemelésére.
A 2012-es év a blog szempontjából némi visszalépést eredményezett az alkotás területén, ami leginkább a blogger életében végbemenő tektonikus változásoknak tudható be – feje tetejére állította saját életét és egy ideig nem volt alkalma az írásra, amikor meg már lett eszköz, tér, idő és elég élmény, akkor gúzsba kötötte a saját maga által prognosztizált és túlmisztifikált végzetének beteljesítése. Ha folyamatosan posztoltam volna róla, hogy éppen a hatvankettedik önéletrajzomat küldtem el állásügyben, amit a kutya sem ugatott meg és még lamentáltam is volna rajta egy jó ízűt, feltételezhetően végül vagy diliházban kötök ki , vagy felülök az első vonatra és behúzott farokkal iszkolok haza. Be kell látni, vannak olyan periódusok az életben, mikor inkább némává kell válni a saját sorsunkkal kapcsolatban, főleg ha már előre irreális elvárásokat támasztottunk vele szemben. Végül persze sikerült állást találni és egyre inkább egyensúlyba hozni az új életvitelt és egyáltalán a kimozdult mindennapokat helyére tenni.
Ebben az évben csupán 77 új írás született, azok is többnyire publicisztikai beszámolók, illetve a múltba görcsösen kapaszkodó, szentimentális nyavalygások. Egyedül a „Budapesti Napló” sorozat az, mely megörökíti a várossal vívott csatát és az átállást, magyarról magyarra, ha úgy tetszik. Az oldalletöltések száma viszont 18 000 körül jár ami szép eredménynek számít, viszont nem érzem egyedül üdvözítőnek a számot, mert napi átlag olvasottság 50 alá került – az előző évhez képest ez elszomorítóan alacsony. Ilyenkor a blogger egyébként soha nem a közönséget marasztalja el, attól függetlenül, hogy manapság a hosszabb conteók nem annyira népszerűek, elvégre is a mikroblog platform, mint a Facebook és a Twitter elhalásszák az olvasókat. Cél tehát továbbra is az egyedi tartalomgenerálás, másrészről pedig 2011-ben akkor megint igazán a szekér, mikor napi bejegyzések születtek és maróan őszintén vallott Akira az életéről – ugyanakkor hidegen hagyta, hogy olvassák-e vagy nem, a blogot kísérleti platformként, íráskészségnek játszótereként használta. Tehát jöjjön a summa és a tervezés:
Technikailag nem történt fejlesztés – a blogmotor és a komponensek, funkciók még mind a 2011 szeptemberében történt teljes átalakítás eredményei, melyek egy összeszedettebb, logikusabb és dinamikusabb keretet adnak a posztok számára. Míg a motortér a jelenlegi igényekhez legjobban illeszkedve támogatja a blogot, addig az arculati elemek (logó, jelmondat, vizuálé) megbolygatása felesleges lett volna – mivel jelenlegi formája tükrözi leginkább a forma és tartalom egységét. A brand fejlesztése persze nem áll meg, de nagy látványos átalakításokra a 2013-as évben sem kell majd számítani.
Az olvasótábor növelése melletti pofátlan werbungolás idén kimaradt, ahogy az egyértelműen népszerűséget növelő nyereményjátékok szervezése is, ám 2013-ban számítani lehet mindkettőre, illetve, hogy egyéb alternatív utakat keressek a meglévő és új olvasók felé.
A kommentelés szempontjából nagyon gyenge évünk volt. Egyik oka, hogy végleg beszüntettem a Wordpress saját regisztrálós illetve anonim hozzászólási lehetőségét, mivel egyesek szerint túl macerás annak használata. Áttértem a már lassan sztenderdé ért Facebook azonosítóval történő kommentelésre – ám ennek meg időre lesz szüksége míg beérik. Az emberek gyakran visszariadnak attól, hogy a valódi identitásukkal, saját nevükkel alkossanak véleményt. Idő kell, míg meghonosul a véleményírás ezen módjának kultúrája.
Az posztok száma és minősége, mint azt már említettem elmaradt az eddig emelkedő ívet mutató gyarapodástól – 2013-ban igyekszem friss és közérdekű témákat is behozni és kivesézni.
A blog tartalma: habár szeretem publicisztikai szempontból is bontogatni a szárnyaim (kritikák, ajánlók, véleményezések) ettől függetlenül igyekszem megőrizni az oldal egoblog jellegét. Nagy feladat lesz a széles spektrumú tartalomkategóriákat többnyire egyenlő odafigyeléssel lefedni, megteremtve ezzel a tartalmi változatosságot.
Végezetül:
Kedves Olvasók, nagyon szépen köszönöm, hogy az idei évben is Akirával tartottatok az Ő véget nem érő útján, melyen rendre találkozik érdekes, tanulságos, néha meglepő vagy éppen elszomorító történetekkel.
BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT – na meg bort, búzát, békességet !!!