(2012.04.12.) A lakás óracsörgés előtt… Talán reggel, vagy még csak hajnal? Új életszemléletre lesz szükség a megszokáshoz. A valóság szövetének új szálai teljesen más mintázatúak. A megszokott dolgokat örvény nyeli el. Félelmes és újszerű minden nesz a pirkadatban. A felső szomszéd cammog, majd hosszasan csobog a víz, wc öblítés, majd reggeli zuhany – bár is erre lehet következtetni, mert csak pár percig tart. Hét körül sűrű ajtócsapódásoktól visszhangzik a lépcsőház, a liftkabin nyöszörög az emeletek között drótkötelein lengve, mint egy cyberpunk fémtestű marionett bábú.
Nehéz elképzelni, hogy alig harminc centis falak és betonfödémek választanak el ismerős és ismeretlen embereket egymástól, mégis szokásaik, kedvük, akár még napi gondjaik átszüremlenek a téglák és a vakolat között. Egy idő után már csak úgy emlegetjük a mellettünk lakót, hogy a „kutyás“, mert ebe reggelente eszeveszett vonyításba kezd, vagy felső szomszédunkat csak „csoszogónak“ csúfoljuk. Persze ez még a jövő, most még csak arctalan, sötét árnyak nehéz lépteit érzékelem, melyek nyomán minden nap új szokásukat ismerjük meg. Az ablakomból rálátni a szomszédok lakására. Készültem – hoztam az unokatestvérem által rám hagyományozott mini távcsövet. Igen alkalmas jószág, ha esténként unatkozik az egyszeri lakó, mert leoltott lámpa mellett csak egy kicsit kell félrehúzni a függönyt és máris orra előtt a 3D-s IMAX mozi életérzés. A lakóépület minden üvegszemében más és más történet, életkép. Ilyenkor ugyanazt lehet játszani, mint molyrágta gyerekkorunk idején, mikor elnémítottuk a TV készüléket és mi magunk szinkronizáltuk a jeleneteket. Sejtés, ráérzés, paródia, közös röhögés – meg elvonatkoztatás: mit akar a szomszéd hapsi a szobanövénytől?