Budapesti Napló 20.: Utolsó lap és tartalomjegyzék

A Budapesti Napló végül véget ér a 2013-as év utolsó napján, ezzel lezárva egy periódust mely felöleli az elhatározástól eltelt 835 nap eseményeit, összesen 20 blogbejegyzéseben. Ez a rege egy elvándorlás története, mely egy adott nézőpontból tár fel érdekes tényeket, oszlat el tévhiteket, azért, hogy hasznos olvasmányul szolgáljon akár az elvándorlóknak, akár az otthon maradóknak és mindenki másnak is. A bejegyzések zöme még az Akira Útja-ról való, akkor még csupán, mint önálló történetek léteztek. A Budapesti Napló ötlete akkor vetődött fel, amikor a kishegyesi Szó-Beszéd felkért többed magammal szerkesztőnek, hogy ezzel egy új generáció írásaival újítsa meg a  havilap hasábjait. Bátorítottak, hogy írjak nyugodtan az elvándorlásról és személyes tapasztalataimról, hisz ez a téma az utóbbi időben elválaszthatatlan részévé vált a közösség mindennapjainak: menni vagy maradni?

Így kezdődött a Budapesti Napló összeállítása kivándorlásról, lehetőségekről és a nagy küzdelmekről, melyet hol a rendszerrel, a hétköznapokkal kellett megvívni, hol saját magammal. Az első bejegyzés óta eltelt két évben sok hasonszőrű fiatal hagyta már el a szülőfalumat, ki azért, hogy jobb élete lehessen, ki azért, hogy szimplán világot lásson. Sokan sóhajtoznak manapság a természetes migráció apropóján, rám viszont vigasztalólag hat honfitársaim exodusa, kirajzása szerte a világba. Ezen emberek minden egyes életjele, hazalátogatása, az azok során mesélt története közelebb hozza a világot a bácskai kistelepüléshez, és végtére is nem csak azt, hanem egyértelmű jelzést küld a politikai életnek is: elég volt az ígérgetésből, nem hallgatjuk tovább a szócséplést! Egyértelmű jelzést küld az itt élőknek: elég volt a negatív hozzáállásból, mi pozitívan akarunk előretekinteni! Élni óhajtunk, nem vegetálni! A világ nem korlátozódhat két helységnévtábla közé!

A végső hozadéka pedig nem más, hogy azok akik elmennek hoznak is haza: tapasztalatot, tudást, más szemléletmódot. Példát állítanak azok számára akik azt hiszik nincs remény, hogy innen már csak rosszabb jön. Megmutatják, hogy az ember ereje lehet végtelen, hogy legyőzheti még a legnagyobb földrajzi távolságokat is, beteljesítheti még a legnagyobb vágyakat is ezáltal. A Budapesti Napló mindennek csupán egy aprócska szelete, töredéke és talán némi túlexponált demagógia is jellemezheti, hisz mások arról írnak, hogy Magyarországot is elhagyják a saját fiataljai. Túlélésünk záloga, tehát az elhatározás és a hit, hogy képesek vagyunk azt valóra váltani  legyünk akár elmenők, akár maradók.