Budapesti Napló 20.: Utolsó lap és tartalomjegyzék

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

A Budapesti Napló végül véget ér a 2013-as év utolsó napján, ezzel lezárva egy periódust mely felöleli az elhatározástól eltelt 835 nap eseményeit, összesen 20 blogbejegyzéseben. Ez a rege egy elvándorlás története, mely egy adott nézőpontból tár fel érdekes tényeket, oszlat el tévhiteket, azért, hogy hasznos olvasmányul szolgáljon akár az elvándorlóknak, akár az otthon maradóknak és mindenki másnak is. A bejegyzések zöme még az Akira Útja-ról való, akkor még csupán, mint önálló történetek léteztek. A Budapesti Napló ötlete akkor vetődött fel, amikor a kishegyesi Szó-Beszéd felkért többed magammal szerkesztőnek, hogy ezzel egy új generáció írásaival újítsa meg a  havilap hasábjait. Bátorítottak, hogy írjak nyugodtan az elvándorlásról és személyes tapasztalataimról, hisz ez a téma az utóbbi időben elválaszthatatlan részévé vált a közösség mindennapjainak: menni vagy maradni?

Így kezdődött a Budapesti Napló összeállítása kivándorlásról, lehetőségekről és a nagy küzdelmekről, melyet hol a rendszerrel, a hétköznapokkal kellett megvívni, hol saját magammal. Az első bejegyzés óta eltelt két évben sok hasonszőrű fiatal hagyta már el a szülőfalumat, ki azért, hogy jobb élete lehessen, ki azért, hogy szimplán világot lásson. Sokan sóhajtoznak manapság a természetes migráció apropóján, rám viszont vigasztalólag hat honfitársaim exodusa, kirajzása szerte a világba. Ezen emberek minden egyes életjele, hazalátogatása, az azok során mesélt története közelebb hozza a világot a bácskai kistelepüléshez, és végtére is nem csak azt, hanem egyértelmű jelzést küld a politikai életnek is: elég volt az ígérgetésből, nem hallgatjuk tovább a szócséplést! Egyértelmű jelzést küld az itt élőknek: elég volt a negatív hozzáállásból, mi pozitívan akarunk előretekinteni! Élni óhajtunk, nem vegetálni! A világ nem korlátozódhat két helységnévtábla közé!

A végső hozadéka pedig nem más, hogy azok akik elmennek hoznak is haza: tapasztalatot, tudást, más szemléletmódot. Példát állítanak azok számára akik azt hiszik nincs remény, hogy innen már csak rosszabb jön. Megmutatják, hogy az ember ereje lehet végtelen, hogy legyőzheti még a legnagyobb földrajzi távolságokat is, beteljesítheti még a legnagyobb vágyakat is ezáltal. A Budapesti Napló mindennek csupán egy aprócska szelete, töredéke és talán némi túlexponált demagógia is jellemezheti, hisz mások arról írnak, hogy Magyarországot is elhagyják a saját fiataljai. Túlélésünk záloga, tehát az elhatározás és a hit, hogy képesek vagyunk azt valóra váltani  legyünk akár elmenők, akár maradók.

0 hozzászólás

balaaz 2013.12.31. - 20:07

Ahogy beleolvasgattam már a naplóba kicsit: érdekes, érdekel. Valószínűleg szakítok rá időt valamikor.

Árpád 2014.01.01. - 23:13

🙂 Köszönöm! Majd véleményt azért kérek, jó lenne meghallgatni másokat is a témáról, hisz oly sokszor vetődik fel manapság, legyen szó bármely határ, bármelyik oldaláról…

Alex Balogh 2014.04.04. - 00:20

Gratulálok a sorozathoz, nagyon tetszettek az írásaid!

Szabó Árpád 2014.04.04. - 07:42

Én köszönöm, hogy olvasol! 🙂

alexis 2015.02.05. - 17:10

Én imádtam! Alig tudtam letenni, pont mint egy jó könyvet! 🙂
Nagy szerelmem Pest, de ezt a rajongást az állandóan érezhető hibái okozta viszolygással valahogy sosem tudtam megfogalmazni, még magamnak sem. Jó volt olvasni ahogy írsz róla. Igazán valóságos, és teljeskörű! Remélem még mindig látod benne a maga szépségét, ahogy azt a kezdetekkor írtad!
Azthiszem ha csak említenéd hogy honnan érkeztél, mindenki csak bólintana.. tudjuk hogy létezik, tudjuk milyen ott az élet… Pedig nem! Személyszerint én is ezt gondoltam, de rájöttem miközben olvastam, hogy egyáltalán semmilyen ismeretem nincs. A mély betekintésért, a kisember érzelmi világáról, tapasztalataival, minden felszines történelmi vagy poltikai nézet nélküli betekintésért köszönet neked! Egy élmény volt!

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: