Pillanat

Az Utopia a hasonszőrű sorozatokkal ellentétben innovatív módon használja ki a filmes médium adta lehetőségeket. A látványvilág, azon belül is a színek kezelése észvesztő, a perspektívák és arányok pedig olyan klasszikusokat idéznek, mint Stanley Kubrick vagy Wes Anderson filmjei. Megspékelve az Utopia sajátos, néhol groteszk filmzenéjével és a kevésbé ismert sorozatszínészek kontrasztos játékával.

Biztos már veled is megesett, hogy vagy egy filmben vagy a rádióban, zenés klipben felcsendült egy egzotikus melódia, szívfacsaró dallam, vagy egy felpörgető ritmus és elcsodálkoztál rajta, hogy vajon mi lehet az a hang? Milyen hangszertől ered?

„A WC papír a kontroll szimbóluma.” – soha nem gondoltam volna, hogy ezt a mondatot így, leírva olvashatom bármely médiában. Ez olyan téma, amit unatkozó filozófusoknak kellene boncolgatniuk. Akármennyire is meglepő a magyarázat érthető: a háromrétegű puha fehérség az abszolút győzelem jelképe, a hús fel nem tartóztatható, biológiájának pironkodást kiváltó szüksége felett. Mert a szar a tökéletesség után ácsingózó majomszabásúak kriptonitja, és ha eléri a ventilátort, akkor megbomlik a társadalom rendje.

Nehéz megélni, hogy némelyek mellé, akikkel fiatalon az izgalmas eszmefuttatások szederjes csecsén lógtunk mára száraz dajkát kéne fogadni. Talán az is hiábavaló már.

Az asszisztens a válla fölött hátraszólt neki, hogy ne aggódjon, igazi németországi altató ez, egy kettő átsegíti a túlvilágra a hűséges Fifit. Az öregasszony ettől megkönnyebbülni látszott, elvégre ami német az nem lehet rossz.

A hang és a kép manipulálható, sokáig a videók, a mozgóképes felvételek voltak a hitelesség elsődleges forrásai. Mert ezek nem hamisíthatók, holott elég moziban beülni bármely látványfilmre, hogy szinte tökéletes illúziót kaphassunk. Persze tudat alatt tisztában vagyunk ezek „mű” mivoltával. De mi a helyzet a nem túl látványos hamisításokkal? Végül is a film is csak állóképek sorozata, az alatta lévő hangsáv is csak hangfelvétel. És mint minden, ez is hamisítható.

Holnap várjuk a postát Sencsenből, újra gyarapodik a filléres kütyühalom még egy szükségtelen bisz-basszal, közben az asszony kidobja a penészes ételt a hűtőből, amit akciósan vettünk. Több ezer kilométerrel arrébb egy gyerek éppen éhen hal. Nincs idő gondolkodni, ha egyszer már kellett a pont a gyűjtőbe.