A blog legszemélyesebb kategóriája, amelyen belül igazán egoblogszerű lesz ez az egoblog. Érzetek, érzések, érzelmek, események és történések.
A napsugarak megváltozott beesési szögének hatására a tavaszi ég kékje megmagyarázhatatlan reménnyel tölti el a lelket; talán csak a tél szürke emlékei miatt tűnik ennyire harsánynak, már-már hivalkodónak a fölénk…
Egy újabb idegen mennyezet; újra megnéztem a szoba négy sarkát elalvás előtt. A költözés mindig rímel életem első hurcolkodására, épp tíz évvel ezelőttről, mikor az omladozó családi házunkból, abból a…
Az Avala InterCity szerelvénye és a hozzá kapcsolódó Avala-élmény a Balkán sajátos, emblematikus szimbóluma, mely magában egyesíti az elvándorlást és az új kezdet lehetőségét. Már három éve ingázom vele ünnepek…
Vannak a normálisak meg a többiek! – ez a tételmondat sokszor hangzik el mikor embereket próbálunk egymáshoz mérni viselkedésük alapján, holott a normalitás nem létezik ilyen formában – sőt filozófiai…
Olyan munkakörnyezetben dolgozom, ahol kivétel nélkül mindenkinek mindenről van véleménye és egyeztetés alig zajlik le anélkül, hogy érveinkkel egymásnak ne feszülnénk. Régebben azt gondoltam, hogy ez azért van, mert zömében…
A macskáink nagyokat nyújtóznak a verandán a délelőtti napsütésben, csillog a késő decemberi napfény a téli hidegekre rákészülő bundájukon. Erre ez van. Napsütés meg kikelet, gondolom micsoda csalódás ez a macska…
Mikor még Szerbiában, falun voltam eladó egy kiskereskedésben, ahol kilós edényt próbáltam rásózni az óvatlan vásárlókra, elégségesnek éreztem a szakközépiskolai végzettséget. Elégségesnek, bár nem szakmába vágónak, hisz az okirat szerinti…
Hiánypótló bejegyzés íródott a 444-en, melyben felhívják a figyelmet a hideg időben a várost elöntő kabátok feketeségére, ám sokszor megfeledkezünk a jellem feketeségéről. A magyar mentalitás egyébként is kesergő és…
Mostanában blogvadászat közben egyre több rinyablogba ütközöm, melyek írói sokszor sikertelennek értékelik a saját életüket, holott van egy fajta egzisztenciájuk, sőt család és gyerekek, szolid karrier ívük, egy jól bejáródott…
Ez is, lám egy újabb megbánt reggel. Az álom falának innenső oldalán, mikor az eszmélés már bizonyosság, de még nyújtanánk a percet. A boldog önkívületben maradni, az lenne igazán jó.…
A szeptemberi délután aranyló palástja lassan összemegy, szövete bepiszkolódik midőn uszályként remeg a nyár mögött a város koszos macskakövein, csillámai fakulnak, flitterei leválnak. A természet minden évben eljárja szokott táncát…
Minden ember számára van egy nap az évben, melyen megemlékezik saját halandóságáról, a múlt dolgairól, az útról melyet eddig megtett és az elképzelésekről, célokról melyek előtte vannak még, a beteljesítésre…