Budapesti Napló

Az Avala InterCity szerelvénye és a hozzá kapcsolódó Avala-élmény a Balkán sajátos, emblematikus szimbóluma, mely magában egyesíti az elvándorlást és az új kezdet lehetőségét. Már három éve ingázom vele ünnepek és szabadságidő táján az otthon és az itthon között és kevés kivétellel mindegyik úton si…

A Budapesti Napló végül véget ér a 2013-as év utolsó napján, ezzel lezárva egy periódust mely felöleli az elhatározástól eltelt 835 nap eseményeit, összesen 20 blogbejegyzéseben. Ez a rege egy elvándorlás története, mely egy adott nézőpontból tár fel érdekes tényeket, oszlat el tévhiteket, azért, ho…

(2013.02.24.) Mindenki életében elérkezik a kritikus pont, amikor reális igény merül fel benne arra, hogy a feje tetejére állítsa a saját életét. Van aki új szerelembe kezd, új hobbit űz, lecseréli a ruhatárát, elválik és igen, van aki hozzám hasonlóan elköltözik, no nem csak a szomszéd utcára megy …

(2013.01.09.) Akik elköltöztek Vajdaságból (Észak-Bácskából) és földgolyó bármely pontjára is vándoroltak, bizonyos, hogy szembe kerültek a világ legégetőbb problémájával, mely jóval túlmutat a hitelválságon és a túlnépesedésen. A joghurt! Igen kedves olvasók, a joghurt soha nem szűnő, kínzó dilemmá…

(2012.10.07) Amikor Budapestre költöztem nem volt semmiféle koncepcióm vagy tervem arra vonatkozólag, hogy mégis mihez fogok majd itt kezdeni. A legfontosabb az állampolgárság teljes jogú megszerzése volt, és mikor költözés előtt egy évvel letettem az esküt úgy gondoltam megnyílt végre az út, mely t…

(2012.08.27.) Még mind emlékezhetünk gyerekkorunkból azokra a kifestős lapokra, melyeken számokkal jelölték meg a színezendő zónákat a nekik megfelelő színekkel? Aztán ahogy feltöltöttük a még forgács illatú faszínesek nyomával, lassan kirajzolódtak előttünk a fekete vonalak mögött elrejtett ábrák.U…

(2012.08.21.) Tegnap volt az államalapítás ünnepe. Csak most vettem észre, hogy a belváros lakóházainak homlokzatán vannak zászlótartók, amelyekbe a házmesterek rendere nemzeti színű lobogókat helyeztek. Az ünnep furcsán kicsavarta a megszokott nyüzsgés kezéből a gyilkos monotóniát. Nem is tudva mit…

(2012.05.04.) Az életkedvet visszanyerni mindig viszontagságokkal teli vállalkozás. A kiégés igen fiatalon szívszorító: mind látni, mind magunk is átélni. Ott álltam a megszerzett középiskolai diplomámmal és egész egyszerűen semmi sem jutott eszembe. Nem tudtam mit is tehetnék, nem ismertem a követk…

(2012.08.06.) Már azt hinné az ember, hogy mikor kiteszi a lábát hazulról ott majd megfagy az idő, meg az állapotok és ha visszatérünk egyszer, akkor nincs más dolgunk, mint megnyomni a „lejátszás” gombot az életünkön és minden folytatódik onnan, ahol abbamaradt. Bájosan naivak tudunk lenni és még m…

(2012.07.29.) Odvas üregű fa az idő, melynek belsejébe mindig elrejthet valamit az ember, kincset vagy hasonlót. Aztán mikor legközelebb kibányássza a lyukból megkeseredve veszi észre, hogy valami teljesen más, önmagával immáron nem azonos tartalmat tart a markában. Voltaképp a kincs még ugyanaz, ne…

(2012.06.18.) A város. A város. A város. Vakító fény, izzasztó forróság. Tomboló nyár, hőségriadó, szmog… mindezek alatt a lüktetés, az erőszakos, csupán hajnalonként csillapodó folytonos pulzálása az életnek, mely darabjai szemfényvesztő csillámot szórnak szanaszét. Budapest sajátos fenyegetése pon…