Árpádnak lenni korántsem egyszerű, de jól viselem!
A nevem Árpád, ha ez még nem derült volna ki, de lám most már ezt is tudod. 1986-ban születtem az akkori Jugoszláviában (ma Szerbia), pontosabban Vajdaságban és azon is belül Kishegyesen. Sok információ? A linkek majd kisegítenek, hogy jobban el tudj helyezni a sárgolyón. Kishegyesen éltem egészen 2012 tavaszáig, amikor elegem lett pár dologból (ezekről rendszeresen lehet itt is olvasni) és vettem kalapom. Budapestre költöztem és munkát vállaltam.
Leginkább az motivált, hogy megismerjek egy az enyémtől jelentősen eltérő életet, hogy lássam milyen a nagyváros forgataga, milyen a kulturális nyüzsgés, hogy új és érdekes embereket ismerhessek meg, na és persze, hogy tapasztalatot és élményeket gyűjtsek az íráshoz, hisz ez az egyik legfontosabb dolog az életemben. Akár terápia jelleggel, akár önmagam szórakoztatására, akár hivatalból is írjak, mindig megnyugtat, segíti az önkifejezést és lehetőséget biztosít a gondolatok rendszerezésére, jobb megértésére, az ok-okozati összefüggések feltárására. Ezért (is) írok és persze sok minden másért is.
Nagyon kedvelem a japán kultúrát és a szusit, illetve egy kyudo klubba is járok íjászkodni – hiszem azt, hogy sokat segít az egyéni motivációk feltárásában és az önuralom, szerénység, figyelem edzésében, így állandó fejlődési lehetőséget kínál, hosszú távon.
A könyvek, filmek és zene terén nagyon változatos az ízlésem, mindegyikből inkább a komolyabb, komorabb, drámaibb hangvételűeket kedvelem. Ami esetemben még specifikus lehet az a japán anime iránti szenvedélyem – sokszor találkozni bemutató, vagy elemző írásokkal a blogon velük kapcsolatban. Jó pár bemutatóm az Anime Addicts oldalra is kikerült, mint hivatalos ismertető, így járulva hozzá magam is ezen művészeti ág bemutatásához.
A blogról, illetve a blogolásról
Blogírással több mint 10 éve foglalkozom rendszeresen, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Több, jól elkülöníthető szakaszra bomlik az elektronikus naplóírásom története.
Wordpress.com (2008-2010): 2008 telén indítottam be első blogom, az akkori Akira Útját. Az akkori munkahelyemen nagyon sok emberrel voltam kapcsolatban – amely lényegében egy barkácsáruház volt – és napról-napra rengeteg érdekes történetet hallottam. Úgy gondoltam, ha máshogy nem is, de álnéven jó lenne lejegyezni őket, és ha már leírja őket az ember, akkor miért is nem mutathatná meg az interneten. Később már teljesen magánéleti bejegyzések is felkerültek. Egyszóval egy ötletből lett homokozó, játékblog volt.
Akirablog.org (2010-2013): Az Akira Útja már egy sokkal személyesebb hangvételű, írásterápia jellegű webnaplóként működött, melyen gyakoriak voltak a rövidebb, pár száz karakteres bejegyzések is. Ott kezdtem először használni az egyszavas címeket, emellett erős szimbolizmus jellemezte a tartalmat, melyek gyakori eleme volt a mitológia, a spiritualitás és a szépirodalmi betétek. Történeteket ritkábban írtam, inkább a hangulatokat, körülményeket, érzéseket, benyomásokat helyeztem az írás középpontjába. Akkortájt sikerült egy blogger díjat is bezsebelni, illetve elkezdtem publikálni a szülőfalum havi lapjába. 2011-ben megjelent egyik novellám a Sikoly című vajdasági irodalmi folyóiratban is.
Árpádblog.hu (2013-2018): Az Akira Útját népszerűsége ellenére meghaladottnak éreztem és Magyarországra költözésem kiváló alkalmat nyújtott az átgondolásra. Mivel időközben nagyon sokat tanultam a személyes brandről és marketingről, illetve a hitelességről, úgy gondoltam, hogy távlati céljaimat jobban szolgálja egy nyilvános blog, melyet teljes személyazonosságommal mondhatom el gondolataimat. A koncepció szerint főleg közélettel, kultúrával, technikával és a médiával szeretnék foglalkozni az itt megjelenő posztokban, de ugyanúgy erősen jelen lesz a magánéleti vonal is és a szimbolizmus, amit már megszokhattunk az Akira Útjából is. Ezt a blogot bezártam 18-ban és még a domaint is lemondtam, mert azt gondoltam, nincs mit már mondanom.
Árpádblog.hu (2023 -): Később rájöttem, hogy dehogynem! Arra is rá kellett döbbennem, hogy számomra az élmények és gondolatok feldolgozásának is fontos módja az írásban történtő feldolgozás, szintetizálás. Felfoghatjuk amolyan konyha filozofálásnak is. Ami még fontos felismerés: hogy nem feltétlenül kell akarni egy blogtól valami egetverő brandet: az utóbbi 10 évben mind ezt csináltuk, úgy, hogy közben a személyes nézőpont elveszett és lépten-nyomon cenzúrázni kezdtük a saját gondolatainkat és közölni valónkat. Hát be kell látni, nem kell ám mindenkinek tetszeni és néha saját magunkba is jó önellentmondásba keveredni, felülvizsgálni korábbi álláspontjainkat, reflektálni rájuk. Ezért is volt a régi-új Árpádblog létrehozásánál az első lépés az összes, korábbi írás beimportálása. Csak a tényleg vállalhatatlan bejegyzések maradtak ki, de minden más itt van. És most ehhez írok hozzá, hivatkozok rájuk.