Új bejegyzések

  • Stefan Zweig Sakknovella című írását nem ismertem, ám a Helikon Zsebkönyvek sorozatában (aminek darabjait szenvedélyesen gyűjtöm) megjelent, így nemrég elolvastam. Stefan Zweig neve alapból nem mondott semmit. Nem is emlékszem…

  • 8.0

    Az Anyátlanok lassan építi fel az ívét, néhol hosszúnak érződhet, ugyanakkor pont a lassú hömpölygés teszi életszerűvé. Az évszakok váltakozásával a gyerekek viselkedésének, kinézetének, ruházatának változása, mint szimbólum ül a film történetén. Megrázó, főleg az utolsó fél óra tud nagyon megerőltető lenni lelkileg.

  • A választások után, amikor megérkeztek a határon túli levélszavazatok, és ismét, kollektíven leköpdöstek bennünket a szabadságot hirdető gondolkodók. Azok a magyarok, akik számára a „határon túliság” mindig egyet jelentett a büszke székely bácsival, aki jókedvűen, pálinkával kínálja az oda látogató pesti turistákat.

  • Igen, jónak lenni jó, de nem annyira, mint rossznak – foglalhatná össze a címszereplő. Hisz ez a kulcs: a mélység hívása, a pszichológiai értelemben vett destrudo élmény, a pusztítás és kegyetlenség kérdésére a felelet: az ősi ösztön előtör, sőt végig jelen van, láncai pedig a társadalom és a kultúra.