A Japán út – előhang

Egy budapesti erkélyen kávézgatok kora reggel. Hajnalban keltem az online bechekkoláshoz a holnapi gépemre Oszaka felé. Minden valószínűtlen, a valóság teljesen értelmetlen.  10 év álmodás után felébredni, ilyen az érzés. Egy útra indulok ami még nem is olyan régen lehetetlennek tűnt. 

Tegnap Észak-Korea ballisztikus rakétát lőtt át Japán északi szigete felett. Az eddigi izgalom és félsz új, idegen elemekkel dúsul. Kétségbe esni mégis szigorúan tilos. 

Sosem repültem még, repteret is csak filmben láttam, leszámítva a 15 évvel ezelőtti osztálykirándulást a belgrádi reptér repülési múzeumába. Ott ahol a 2000-es NATO bombázásban lelőtt amerikai lopakodó darabjait állították ki. Villogtak vele hogy a szerb hadsereg lőtte le. Valójában egy vajdasági magyar katona volt. De ez elmerült a történelem iszapjában. Mint annyi minden más is – a saját történetemben is. 

Mihez kezdünk ha egy életcél beteljesül? Van másik, ami még várat magára? Csak az Út után van értelme bármi mással foglalkozni. Addig marad az izgalom és a félelem. 

One thought on “A Japán út – előhang”

  1. Papp Róbert says:

    Érdekes asszociációk egy út kapcsán.

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: