Szavazati jog korlátozása helyett: súlyozott rendszerek

9 thoughts on “Szavazati jog korlátozása helyett: súlyozott rendszerek”

  1. Hello I'm HajduLaci says:

    1. Brexit. (az is hülye volt aki ugyanezt Magyarországra Huxitként és nem Huexit-kén adoptálta. Én nem vagyok benne biztos, hogy amikor Nagy Britannia belépett az unióba, akkor nem-e sok Commonwealth tagállam állampolgárának volt kellemetlen a helyzet. Már nem emlékszem, hogy az unióba lépésük előtt-e avagy után volt egy műsor amelyet a valamikor gyarmatokról érkező emberekről készítettek. Akkor azt mondtam, az angolok elég sokáig kirabolták azokat az országokat, embereket, ideje hogy legalább a szigeten szociális hálót borítsanak feléjük. Megjegyzem a szolgáltatásban és nagyon sok munkahelyen zömében a valamikori gyarmatokról érkezett emberek dolgoztak. Lehet hogy Nagy Britanniában probléma lett ezen rétegek kiszorulása a munkaerő piacról, ahonna, ne szépítsünk mi szorítottuk ki őket.
    2. Szavazati jog. Egyik oldalról szerünk példálózni és kivételként tekinteni nagy- vagy dédszüleinkre, hogy ők is csak 1, 2,3 x elemi végeztek, de eszünkbe sem jutna korlátozni bármilyen jogukat. Gyakran ezek az emberek itt középkelet Európában az életük nagy részét úgy élték le, hogy nemhogy fél, de semennyi szavazati joguk nem volt. Tudom az írásod a brexit kapcsán született, de muszáj volt lefordítanom középkelet Európára a hozzászólásom. Egy társadalmi réteget pedig a politikai diszkusszióban arra emlékeztetni, hogy a “sivatagban” lenne a helye.
    A fiatalok szavazati jogának korlátozása. Katona voltam amikor még a régi rendszer szerint éltünk, sehol sem volt még demokratikus ellenzék, reformkommunisták meg pláne. Egy oktatáson beszóltam, hogy nem én szavaztam meg a katonaságot, hanem a vén trottyok. Majd, ha a fiatalok is demokratikusan szavazhatnak akkor szívesen leszek katona. Szóval, egy szavazás kimenetele hosszú időre szól. Gyakran érzem a politikacsinálóktól, hogy amikor meghoznak egy döntést, akkor az utánam a vízözön, mert a keserű pirulát majd annak kell lenyelni aki még alig szavazó vagy korlátozott szavazó.

    1. Árpád says:

      A haverral valóban a Brexit kapcsán kezdtük boncolgatni a választói cenzus kérdését, ám most lett aktuális. Mivelhogy a Jobbik előállt azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha megvonnák azok szavazati jogát akiknek nincs meg a nyolc osztály.
      Ugyanakkor értelek, csak Brexit kapcsán azt a határtalan demagóg agymosást sem szabad elfelejteni, amit az elszakadás pártiak nyomtak le. A buszok oldalára a mienkhez hasonló szlogenek voltak felfestve: miért küldené más országokba a pénzt, ha az egészségügyre is lehetne fordítani.
      A vendégmunkások kérdése: hát igen, az biztos, hogy lengyelek meg a közép-kelet európaiak elárasztották az országot, köztük a magyarokkal. A kérdés mindig az, hogy win-win helyzet-e ez vagy sem. A lengyel vízvezetékszerelő kijön 4 euróért, de küldjük csak haza mert idegen. Oké, akkor marad az angol vízvezetékszerelő akinél már csak a “jón napot” is 15 euró. Akkor ki is fog jól járni? Ugyanez a helyzet a magyar bébiszitterrel.

      Mai napig emlékezetes marad, hogy amikor közhírré tették a választás eredményét, tehát, hogy kilépnek az EU-ból, az Egyesül Királyság területén rekord számban megugrott a Google keresés. A keresőkifejezés “mi az EU?” volt. Ez azért sokat elárul. 🙂

      1. Hello I'm HajduLaci says:

        Szerintem olyan hogy angol vízvezetékszerelő már csak a BBC családi filmekben van. Etióp meg indiai meg a fene tudja milyen nációjú van, volt. Jóval az únió előtt jártam többször arrafelé, s bizony angolt csak vidéken láttam, meg a City-ben. Dolgozni ott sem.

  2. Papp Róbert says:

    Engem leginkább hullámokban érdekel a politika. Vannak nagyon átpolitizált és apoltikus korszakaim. Jelenleg kezdek visszatérni ahhoz a fiatalkori nézetemhez, hogy az én életemet nem annyira befolyásolja a politika, amit ne tudnék ellensúlyozni olyan mértékben, hogy jól érezzem magam. Nem is tekintem magam amúgy túlságosan felkészültnek, hogy politikai kérdésekben felszólaljak jelenleg, tehát 0,5 szavazat ment arra, hogy valósítsuk meg az elképzelésedet. 🙂

    1. Árpád says:

      A politikai kérdéseknek történő hátat fordítás kényelmes opció, én is sokáig így voltam vele, mikor Magyarországra költöztem. Mi a fene közöm van hozzá? Aztán öt év elteltével azért kezdtem érezni a hatásait.
      Úgy gondolom, hogy még az sem tudja igazán kivonni magát alóla aki remetének megy egy önfenntartó tanyára, hisz a takarmány árát is a törvény szabályozza, ami erősen átsző az aktuálpolitika.
      Persze nem kell, hogy mindennap bújjuk a napilapok hasábjait, DE pl. a svéd példát az itthoni oktatásban is be lehetne vezetni. Ott már 8-9 éves koruktól megy a demokrácia gyakorlása. Az osztályok szavazással, vitákkal és érvelésekkel döntik el mi legyen a héten a menzán a kaja. Vagy hová menjenek kirándulni. Vagy, hogy mit kezdjenek az osztálypénzzel. Olyan kérdésekben kell megszólítani a legfiatalabbakat, melyet az ő tudatuk is képes átfogni. Nyilván a kor haladtával, egyszer csak átterelődik a téma az országos kérdésekre. És akkor viszont már működik, hogy megalapozott álláspontja legyen a fiatalnak.
      Úgy érzem ez a megalapozottság nálunk sosem volt meg. Magyarország mellett Szerbia is ugyanezen az elven működik. “Kire kell szavaznom?” – gyakran hangzik el a kérdés a urnák előtt. Ettől kell némi eltávolodás és racionalizálódás.

      1. Hello I'm HajduLaci says:

        Érdekes, hogy olyan országban ahol a demokrácia soha nem volt alapértelmezett, az emberek milyen hamar visszavágynak a diktatúrába.
        Szomszéd városban katonai tábort szerveztek választókorú fiataloknak, s az egyik nagy élménynek a megkérdezett fiatalok a fegyelmet, a rendszabályokat, amelyek a katonaságnál eléggé diktatórikusak, jelölték meg.

  3. rien says:

    Engem az érdekelne, – bár ehhez is ugyanolyan nehéz lenne szavazati jogot kötni, mint az IQ szinthez – hogy aki elmegy szavazni az tudatában van-e annak, kire és milyen programra szavaz. Szerintem a szavazati joggal bíró emberek 80%-ának fingja sincs. Valami azt súgja, alig van olyan, aki veszi a fáradtságot és legalább nagyjából átnézi a számára szimpatikus (vagy akár az összes) párt programját (ezek neten elérhetőek). A szavazó polgárok többsége szerintem nem tud felelős döntést hozni. Elmegy, behúzza az X-et oda, ahová megszokta, mert “csak” (észérveket persze aligha tudna felhozni) és kész.
    Természetesen mindenki oda húzza be az X-et ahová akarja, de a döntését tudatosan hozza meg és ha kérdezik, tudjon logikusan érvelni, hogy miért is választotta ezt vagy azt a pártot. Úgy gondolom ez a tudatosság az, ami a többségből hiányzik.

    1. Árpád says:

      Hidd el fogalma sincs annak a 80%-nak. Általában gumicsontokkal és apró gesztusokkal le lehet kenyerezni őket. Gondolj bele: voltak a magánnyugdíjpénztárak, majd az aktuális kormány felszámolta őket, az összes pénzt eltüntetve. A népharag azóta enyhült és pár évvel később egy karácsonyi Erzsébet-utalvánnyal már minden kisnyugdíjas szemébe könnyet csalt a kormány. Normális ez? Kollektív amnéziának hívják jobbik esetben.
      Az eleve gyomorforgató, hogy a jelenlegi kormány azzal aposztrofálja magát, hogy kvázi “Robin Hoodot” játszanak. Elvesszük a multiktól és az embereknek adjuk. Hát persze, hogyne. De milyen áron.
      Egyszerűen szűk látókörű az emberek zöme, a holnap problémájáig terjed a tudatuk. Ettől hosszabb távra már nehéz tervezni, így egy rezsicsökkentés az energiaszektorra gyakorolt hosszútávú hatásáról már ne is beszéljünk.
      Beérik a látszatintézkedésekkel és mások démonizálásával.
      A migráns kérdés volt a legpofátlanabb villantásuk. Itt is a tömegpszichózist vetették be. A migráns, mint terminológia remekül aljasítható, mert nem látszanak mögöttük az emberek. De cseréljük ki csak a migráns szót “háború elől menekülő emberekre”. 🙂

    2. Hello I'm HajduLaci says:

      A választás a politikai marketing vizsgája. Ahogy az autókereskedésben is érzelmi alapon döntünk, majd megpróbáljuk racionális érvekkel igazolni döntésünket, a választáskor sincs másképp.
      Ahogy egy lényeges beruházáskor-autóvásárlás- is az egyik fő érzelmi érv, hogy előítéleteink vannak más márkákkal szemben, igaz a pártok esetén is.

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: