Holtponton feladni? – Semmiképp! Seth Godin és a kitartás

7 thoughts on “Holtponton feladni? – Semmiképp! Seth Godin és a kitartás”

  1. why-att says:

    Szóval egy újabb töltelék könyv… ez is jól példázza, hogy mekkora üzlet rejlik abban, hogy egyesek önmagukat kereső, jóhiszemű emberek pénzéből gazdagodnak meg. Persze mindenkinek szíve joga, hogy megveszi-e a kötetet vagy sem, de vannak egy jó páran, útkeresők, akik kétségbe esésükben ide kapnak – oda kapnak és sajnos szelektálás nélkül képesek minden felesleges maszlagot magukba fogadni.

  2. Árpád says:

    Érdekes ezt az útkeresési cuccot is egy alkalommal górcső alá venni. Mikortól kezdett divattá válni, mikortól tűzte zászlójára az értékesítés? Úgy látom, hogy mióta kezdenek páran észbe kapni, hogy a Maybeline szempillaspirál, a Gucci táska és a plázákban történő flangálás nem feltételezi az egyéniség meglétét. Újabb szintre lépett a “egyéniség kultusz” márkagépezete és a lelkizéssel és ezotériával próbálnak új értékesítési utakat találni, amihez a Coelho kvalitású írók és költők húzzák is önkénytelen a talpalávalót.
    Aki meg tényleg önmagát keresi – az nem fog fenn akadni rajta remélhetőleg / csak bosszankodni a rászánt időn…

  3. Papp Róbert says:

    Mostanában kezdett érdekelni a téma, olyan szempontból, hogy néhány dolgomat pihentetném, de közben új utakat is keresnék, mint például a Facebook profilomba beintegrálni a Twittert, vagy esetleg kiposztolni a Facebookra az írásaimat (ha lesznek). Mióta úgyis saját névvel nyomulok, lényegében mindegy. Végül is apróságoknak tűnnek ezek, de azok is. De mégis egyesek szemében talán merész lépés, már-már performansz számba megy. Nem baj. Most így gondolom.

    1. Árpád says:

      Érdekes, hogy pl. számodra (ezek szerint) a Twitter és Facebook identitás ugyanaz és egyiket (minden mindegy alapon) megfelelted a másiknak. Nálam nagyon éles határ van a Blog – Twitter – Facbook háromszögben:
      Blog – a minőségi (báris én szeretem ezt gondolni, aztán lehet nem is) tartalom, hosszabb és maradandónak szánt szövegek tárhelye.
      Facebook – nem szeretem a platformot, többször fel is adtam, manapság inkább kapcsolattartásra használom. Képmutatónak, unalmasnak és sekélyesnek tartom, le is van mindenki követés állítva és kb. RSS olvasónak, meg eseménynaptárnak használom.
      Twitter – őszinteségi rohamok és gyors, zanza szövegek nyomására használom, amik másnapra már úgysem érdekesek.
      A mikroblog szolgáltatások közös tulajdonsága az aktualitás és a gyors változatosság. Egyik nap kiteszel valamit, másnap már nem látszik a feedben, a kutya meg nem ugatja. Ezt a Kundera szerű “könnyűséggel” én személy szerint nem tudok mit kezdeni, ezért is marad a Blog.

  4. Papp Róbert says:

    Hát, régebben ez elképzelhetetlen lett volna. Sőt, botrányos. Ma már közelített egymáshoz annyira a megnyilatkozásaim jellege, egyre több átfedéssel, hogy azt gondolom, már olyan mindegy. Lehet, hogy csak nem akarom, hogy egyszerre több személyiségem legyen. 🙂 Akinek tetszik, vagy legalább tolerálni tudja, marad, akinek nem, kikövet. Nagyon ritkán bár, de én is élek ezzel az eszközzel. (Elég magas az ingerküszöböm, de ha már tényleg az agyamra mászik az illető.)

    1. Árpád says:

      Persze, ez is védhető álláspont! Akkor ezek szerint inkább Facebookon leszel elérhető, vagy a Twitter feedet éri meg majd követni? Akkor a blogod is bezárod?

      1. Papp Róbert says:

        Ja, egyelőre a Twitteren produkálom magam, ami ugye kimegy a Fb-ra is. Plusz néhanapján blogbejegyzés, ami mindig fent lesz a Twitteren, ezáltal a Fb-on is. A blog utóélete a beteg témájú blogoknál jelentős, inkább a lassú haldoklás a jellemző, plusz én még 1-2 havonta tervezem reanimálni 1-1 bejegyzés erejéig a tanulás időszakában is, hátha még feltámad valamikor. Direkt Facebookra nem tervezek tartalmat, bár volt az utóbbi időben, a lényeg, h legegyszerűbb a twittert figyelni. 🙂

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: