Fanfic blogok és egyéb borzalmak

11 thoughts on “Fanfic blogok és egyéb borzalmak”

  1. Suz'n says:

    Szia! Én lennék a Magyar Bloggerek es …. csoport alapító tagja, akinek tele lett a szőke feje ezekkel a buzgó tinicsitrikkel, akik vagy a one direction tagokrol vagy a hupilila körömlakkokról, de szörnyű litaniakat tudnak kerekiteni. Sajna a csoportomban is felutotte fejet az acetonfelho es a csillampor, de ezugyben már véres háború zajlik 😉
    Lehet h az utcazene hibaja meg a hajnali fél harmas mobilrol olvasase, de a hhelyesírás téged nem borított ki? Hogy mar a komizas meg fejli dolgot ne emlitsem?
    Sírni tudok én is, na.
    De ők az írók, biztos tudják h a mellet es a melett közt mi a különbség. ..

    1. Szabó Árpád says:

      Szia! Nem mondanám, hogy a helyesírás különösebben kiborított volna – túl sok volt előtte a “dizájn”, de megnyugtatásodra: nem hazudtolja meg magát a fenn említett felhasználói réteg. Több fanficbe is sikerült beleolvasnom és történeti-szerkezeti igénytelenség mellett maga az írás formulák – pl. ahogy a párbeszédeket kezelik – valami hihetetlen…. A “komizz” és hasonlók valahol jól kifejezik az adott személy hozzáállását is.
      Más aspektusából tekintve lehet, hogy fél lábon kellene ugrálnunk örömünkben, mert a fiatal korosztály egy nagyobb szelete fordul az írás felé, mint önkifejezés felé, még ha a formai kereteken is van a hangsúly ezeken a “blognak” nevezett tákolmányokon. Én személy szerint jobban örülnék neki, ha mondjuk könyvet olvasnának – minél többet – de ez csak az én véleményem. Az íráskényszer nem mentség arra ha valaki szemetet termel. Tudod a másik csoportokban elnéztem, hogy mennyire sugárzó kommentek karéjában közlik az egyébként is már érzéketlenné tompult közösség számára, hogy új “blogot” indítanak, vagy megérkezett az x-edik rész az általuk írt történetből és vakartam a fejem, hogy ilyenkor illene-e reagálnunk nekünk hétpróbás bloggereknek, akik nem ma kezdték a szakmát, hogy “édes kincsem, ez szar, de örülünk, hogy törekszel”. Nem biztos, hogy populárisak lennénk.
      Ami igazán zavar, hogy összemossák a kis szörnyeiket az egyébként is megtépázott magyar blogoszférával és megdicsőülten szúrják le zászlójukat a bloggerek bolygóján, mert hogy az az övék…. Ehhh.
      Mondjuk az adna egy pofont a szarnak, ha az idei Goldenblogon az ilyen természetű borzalmakat díjaznák, lévén, hogy ha jól tudom közönségszavazás megy a témában… 🙂 (smiley, csak, hogy stílszerű legyek)

  2. Suz'n says:

    suznvilaga.wordpress.com/2014/03/14/marai-utan-szabadon-a-magyar-irasos-kozossegek-fajdalmasan-gyatra-helyzeterol/

  3. veske says:

    Előre szólok, hogy csak akkor kommentelek ide, ha te is az én blogomba!!!4! Szóval csak hogy tudd, hogy állnak a dolgok!!4!
    Komolyra fordítva a szót Youtube-on is ez megy. Olyan szennyekkel van tele az internet, hogy néha azon gondolkodom van-e értelme annak, hogy valami értelmeset és értékeset alkossak a blogomon… ?
    De ha jobban belegondolok nekem is voltak fiatalabb koromban – mondjuk úgy 6-7 évvel ezelőtt – olyan blogjaim, amikre egyáltalán nem vagyok büszke, ha visszagondolok a tartalmukra. Remélhetőleg ők is kinövik és később értékes internet felhasználó lesz belőlük. Ámen. 🙂

    1. Szabó Árpád says:

      Mindjárt jövök is hozzád Kill la Kill kritikát olvasni (Gurren Lagann-t még csak most kezdtem sok-sok ajánlás után). 🙂
      Na de vissza a témához: mindenki kezdte valahol, ha visszagondolok nekem is voltak ballépéseim meg olyan minősíthetetlen weboldalaim, ahol inkább a technológia tanulmányozása volt a cél (akkor még PHP-Nuke alapú webportálmotor), mint a minőségi tartalomalkotás. Ám ha jobban visszagondolok, mikor belekezdtem az írásba és a ismerkedni kezdtem az internetes megjelenés szabályaival fontos volt számomra a mentorok megtalálása, a minőségi kritikák begyűjtése és igen, sokszor kaptam én is olyan kommenteket, hogy kihúztam a gépet a falból és kimentem a kertbe kapálni dühömben, de elismerem nagymértékben hozzásegített a fejlődésemhez.
      Ami a mostani helyzetben elkeserít, hogy az egyedi, érdekes tartalom helyett a klisékre épülő, általános iskolai szintű fogalmazások képezik az “irodalmat”. Nem azt mondom, hogy nem kell limonádé is néha – lám animék terén sem csak szuper mély, világmegváltó alkotásokat nézzük meg, kell néha pár pihentető hülyeség is – a hangsúly az adott stílus felkapottságán van.
      A youtube csatornákon pl. a “firs reaction to xx anime” a kedvenc műfajom, mikor egy adott sorozat adott részét artikulátlanul végigsikítja egy harmincéves, elhízott amerikai otaku – na ez a priceless kategória. A magyar vlogger közösség pedig kb. be is fejeződik Szirmai Gergővel – ő cserébe legalább vicces is.

  4. Péter says:

    Mindig öröm látni, amikor az egyszeri PS huszárok, összehánynak random dolgokat, amiknek egy jó részét, szépen fel is soroltad, és amikre már önmagában is igaz a fölösleges, és a túl sok kifejezés. Ám amikor mindezt megfejelik a sötét tónusú háttérre írt, kicsi, vékony, kacskaringós, fekete betűkkel, amit 3-5x-ös zoom nélkül, el se lehet olvasni, na akkor szoktam csak örülni. =) Hát oly nehéz azt a szerencsétlen körvonal eszközt használatba venni, ha már a domborítást, meg külső ragyogást (persze mindkettőt alapbeállításon, nehogy már valami egyediséget vigyen bele) kötelező jelleggel rá kellett erőltetni? Nyilván igen. =)

    Anno, amikor még aktívabban éltem közösségi életet anime körökben, belebotlottam pár fanficbe, és hát hűha… hol is kezdjem? Az az igazság, hogy oldalakat tudnék megtölteni a hülyeségek kielemzésével, még úgy is, hogy anno már írtam két bejegyzést, egyet a Mary Sue jelenségről, egyet pedig a szörnyű fanoldalak átlag felépítéséről (ami egyben némi múltidézésnek is elmenne, mert a g-portal azóta kiment a divatból).

    Azon se érdemes csodálkozni, hogy ezeket a “kreatív” megoldásokat, szépen fogalmazva egymástól veszik át, mert ez mindig így volt. Még emlékszem, amikor a TMM anime után, elterjedt az a “nagyszerű” szokás, hogy a color overlay funkcióval, átszínezték az egyes karakterek. (Persze olyan alapvető szempontokat, mint a körvonal, vagy az ízlésesség, figyelmen kívül hagyva.) Majd ezeket úgy adták ki, mint “eredeti karakterek”. =D De visszamehetnék akár oda is, amikor a kora 2000-res években az vált divattá, hogy az animéből kivágott, bélyegző méretű gifeket, beszúrták a folyó szövegbe.

    Egyébként azt is nagyon szerettem, amikor kritikát kértek, kaptak, majd besértődtek. Szóval úgy a 3. ilyen után, meguntam hogy potyára olvastam el, időt és energiát rááldozva, olyan fanficeket, amik rendre ugyanazokba az amatőr hibákba, csapdákba estek bele.

  5. Villányi Andrea says:

    Szerintem had írjanak csak, mert akkor a minőségi blogok jobban kitűnnek a tömegből. Tömören ennyi a véleményem. 🙂

    1. Árpád says:

      Nekem csak annyi a bajom velük, mint az informatikusnak a gép előtt játszó gyerekekkel, akik azt hiszik értenek a számítógéphez, sőt IT szakembernek hiszik magukat. Ugyanilyen a “blogozó” (sic!) emberek csordája is. Aki azt hiszi, hogy a blog terminológia = a folytatásos, senki által sem olvasott, tinikori fanfic cuccokkal… Szezon és fazon, ugyebár.

  6. pali1977 says:

    Nagyon jó ilyesmit olvasni, hogy vannak, akik felemelik a hangjukat a fanfiction-ös förmedvények ellen. Szerény véleményem szerint a történetírás, legyen az akármilyen, nem igazán blog műfaj, mégis lépten-nyomon belebotlok. Na de ha van olvasójuk, hagy csinálják. Mi más műfajt képviselünk, ők megint mást.

    1. Árpád says:

      Nem könnyű zöld ágra vergődni velük ez biztos, sőt még akár fel is bátorodhattak a fanfic írók mikor az Alkonyat egyébként is sablon szereplőinek újrahasznosításával valaki megírta a Szürke 50 árnyalata reklám regényt (annyi benne a termék elhelyezés), amiből később készült egy harmat gyenge film is. Ám még ennek ellenére is kap folytatást. Mert kb. olyan ez egy idő után mint a drog (vagy mint a szuperhős filmek), nehéz lejönni az anyagról ha egyszer rajta vagy.

Mondanál erre valamit?

%d blogger ezt szereti: