Anime szubkultúránk: ki hogy kezdte?

5 thoughts on “Anime szubkultúránk: ki hogy kezdte?”

  1. Eszter says:

    Nekem kimaradt, asszem, nem láttam még animét, DE (és ezért kommentelek), a dark-electro-cybergót-steampunk szubkultúra meg az ld50.hu valahogy hozta magával a visual kei-eseket és a j-popsokat, akik Sound of Japanen pörögtek cosplay harci díszben, és így jöttek a mi eseményeinkre is, pl. a Kollektívákra cirka 10 évvel ezelőtt. Szóval a színteret ismerem, és jópofa!!!

    1. Árpád says:

      Képzeld, nagyon sokan hiszik ezt, mármint, hogy nem láttak animét, viszont a tv adók és a videó tékák régen tele voltak velük, csak ugyan a szinkron miatt nem tudatosult senkiben. 🙂 Ha mást nem, akkor esetleg Chihiro szellemországban?
      A társasági eseményekre eddig nem tudtam elmenni. Tavaly nem volt idő rá, ugye az új munkahely és a beilleszkedés lekötötte a kapacitásomat, most meg a kyudo edzésem miatt lemaradtam egy conról. Lenne nyáron megint egy, ám akkor pont szabadságon leszek és hazautazok, így megint csak lecsúszok róla.
      A csepeli HÉVnél láttam egy szupergót lányt, ilyen nagyon vadul kiöltözve és durván cyberpunk, posztapokaliptikus szerelés volt a bigén és piercingek meg piros hajfonatok ide vagy oda, nem tűnt agresszívnek.
      Egyébként galamblelkűek és bölcsészek, vagy ez csak a kivétel és a többiek tényleg megennék a társadalom többi tagját??? 🙂

  2. Pitbull says:

    Bevallom, én a Lily CAT-hez egy eléggé lehúzó véleményt írtam régen 5/10-es ponttal, de akkor épp egy horror-sci-fi anime rampage közepén jártam, így ha már ötödik alkalommal nézi az ember ugyanazt a sztorit, valahogy kezdi megkérdőjelezni az űrhajós túlélőhorrorok jóságát (azt hiszem ezt követően már csak egy ilyet néztem, azóta se nyúltam ehhez a szemmel láthatóan ötlethiányos műfajhoz). Én mikor négy évesen láttam a szellemirtók filmet, évekig féltem egyedül a sötétben 😀 Szóval hozzám képest te elég jól fogadtad a dolgot.

    1. Árpád says:

      Szó se róla, a legalávalóbb sci-fi, űrös horror kópia a B-filmek hőskorából 🙂 Csak a tény, hogy emberek robbannak fel benne, óvodásként meghatározó élményként rögzült, előrevetítve a baljós jövőt, melyben desuként követem az anime térhódítását. Szomorú tapasztalat, hogy évadonként egyre kevesebb az igazán színvonalas alkotás. Kinek a pap, kinek a papné, én 10 évesen a Bolygó neve: Halál után nem mertem kimászni a fotelből.

Mondanál erre valamit?

%d blogger ezt szereti: