A soron következő zenei kalandozás során bárcsak azt mondhatnám, hogy tuti előadókat és még annál is tutibb zeneszámokat ajánlok. Az igazság viszont az, hogy teljesen véletlenszerű felfedezésekről van szó. Mindent elmond, hogy a poszt írásakor még egész más listával indultam, de egész egyszerűen annyira rétegzenékre és anonim előadókra bukkantam, hogy …

A Black Mirror című angol sorozatról először 2011-es első évad után megrészegült kritikusok és ismerősök áradozása nyomán hallottam. A nyomasztó, hátborzongató, tabudöntögető, aktuális jelzők mind igazak voltak végül. Az első évad csupán három részből állt, melyek külön történetekként értelmezendőek. A Black Mirror stílusát tekintve két korábbi tv-sorozat szellemiségét viszi tovább: …

Képzeld el, hogy a lélek egy nagy nagy láda. Belehányunk dolgokat, fényes szikrákat, éjsötét gonoszságot, fehér ártatlanságot, sárga irigységet, bíbor szenvedélyt. Enyvként csorog mindenre az idő nemtelen nyála. Néha megtelik. Néha túlcsordul. Néha ki kell borítani. Szét kell válogatni. Meg kell tisztítani a fontosat a nem fontostól. Szét kell választani …

Mióta az eszemet tudom szerettem a jó videojátékokat. Na jó, a rosszakat is, ha futottak a gépemen. Kamaszkorunkban az unokatestvéremmel kb. egyszerre lett számítógépünk, ebből kifolyólag sokat ki is toltunk. Emlékezetes maradt a máig belém maró Silent Hill horror sorozat második része, a Restless Dreams. Ezt közösen, egy nyárutón játszottuk …

Miért utálom a matematikát, mikor szerethetném is ezt az univerzális, sokrétű tudományt? Hisz mindig elbűvöl a tény, hogy szinte minden lefordítható a számok nyelvére. Sőt még a természet is fibonacci sorozatokból építkezik, spirálokat képez, mértani arányokhoz igazodik. Nem is beszélve a szakrális geometria létezésének lehetőségéről. Hogy mire jutottam? Hogy szarul …

Biztos a korral jár, hogy mikor nem tudok aludni, vitákat hallagatok. Viszonylag friss, ugyanakkor nagyon tanulságos, nagyon széleskörű vita. Nem szeretem Puzsért a beszédstílusa miatt (túl vehemens), no Papp Réka Kingától is kidől a ház fala (túl sokat személyeskedik, terel, nem meccs a Puzsérnak). De mindezeket félretéve is nagyon megéri legalább az első órát végighallgatni. Roppant érdekes, friss, kevésbé demagóg nézőpontokat is felvetnek benne a felek, túl a libsizésen és a kormányplakátokon.

Indultam haza pénteken a cégből. Épp kellemes hétvégét kívántam az ügyfél-szolgálatos Pistinek – erre jött feleletként a hirtelen invokáció, hogy ugyan mit csinálok szombaton? Falun megtanuljuk: az ilyen kérdésre nem szabad könnyelműen rávágni, hogy „hát semmit”, egy-kettőre egy betonkeverő mellett vagy egy kukoricás kocsi tetején találhatjuk magunkat, miközben, azon ámuldozunk, …

Az idei huszonhatodik elfogyasztott könyvnél járva felmerül a kérdés: miért is hanyagoltam régebben a mostanra ismét kedvenc időtöltésemmé váló olvasást? Úgy tűnik a krisztusi kor betöltése környékén fontossá válik a befelé figyelés. Ha úgy tetszik: meditálás a világ dolgain. Végig száguldottunk a húszas éveinken. Közben meg nem győztük bizonygatni mindenkinek, …

Titkon minden játékszer háborúban áll a többivel a gazdája figyelméért, mint valami fröccsöntött bozótharcos. Kezdetben a plüssjátékok képezték az elsődleges védvonalat az ütközetekben. Érdekes mód felénk nem volt divat a Teddy-maci a 80-as években, helyette a szüleim egy nehezen beazonosítható állatkerttel vettek körbe. Egész pontosan egy túlméretezett, két lábon álló, …

Az első Kimi no na wa trailer alapján biztosnak tűnt, hogy idén Shinkai Makoto ismét nagyot gurított. Az eddig ritkán tapasztalt közönségsikert látva többekben megfogalmazódott egy igen erős állítás: az utóbbi évek legszebb műve került ki a poszt-Miyazaki éra rendezőjének kezei közül. A Kimi no na wa csillagporos, sziporkázó atmoszférája …